2014. november 6-áig meghosszabbították a „Budapest választ 1920-2014” c. választási témájú kiállítást a Budapest, V. ker. Alkotmány u. 2 sz. alatt a Napvilág Könyves Galériában.
Ízelítőnek nézze meg az alábbi linket:
http://www.polhist.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=444&Itemid=132
A kiállítás megnyitóján elhangzott rövid beszédet itt olvashatják:
Az önkormányzati választások emlékezete
Az emberiség emlékezete és emlékei múzeumokban, levéltárakban, tudományokban, művészetekben, legendákban őrződik. Az emlékek többsége csendben nyugszik, legfeljebb tudósok, elemzők, archivisztikával foglalkozók, művészek, újságírók vagy kiállítás szervezők és rendezők ébresztik fel a nyugvó emlékek tárgyait, maradékait, virtuális emlékeit, azzal a céllal, hogy ráismerhessünk múltunkból a társadalmi-gazdasági-politikai fejlődésünk eredményeire és a zsákutcába futó tettekre.
Ritkábban, de politikusok is ébresztgetik egy állam vagy egy nemzet emlékezetét. Szerencsésebb korokban és országokban ezt azért teszik egyes politikusok, hogy tanulságokat vonhassanak le az örökségünkből. Azonban többségében önös érdekekből teszik ezt: jelen tevékenységükre és jövőbeni céljaikra igazolást keresnek a múltból; a múltat hozzáigazíttatják saját érdekeikhez.
A Politikatörténeti Alapítvány és Politikatörténeti Intézet hagyományosan és rendszeresen foglalkozik a magyarországi országgyűlési, önkormányzati és európai parlamenti választások elemzésével. Részint az intézmény tevékenységéhez kapcsolódóan, részint attól függetlenül kialakult egy személyi kör, akik rendszeresen foglalkoznak a választásokkal, azon belül az önkormányzati választások kérdéseivel. A tejesség igénye nélkül említsünk meg ebből a körből néhányukat: Hubai László, Szoboszlai György, Wiener György, Kéri László, Sándor Péter, Wéber Attila, Ignátz Károly, Feitl István, Benczéné dr. Nagy Eszter, Schweitzer Gábor, Forró Katalin, Ripp Zoltán, Szabó Balázs és a szakújságírók közül Lencsés Károly, Bíró Marianna.
Itt állunk Magyarország történelmi politikai emlékének egy szegmensét bemutató kiállításon. Köröttünk az 1920-2014 közötti időszak önkormányzati választási kampányainak egy részét, a plakátok és szórólapok egy gyűjteményét láthatjuk.
Teljes-e ez a gyűjtemény? A Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár a rendszerváltás óta gyarapítja politikai röpirat-gyűjteményét. Dicséretes szorgalommal gyűjtenek, és újabban a bevonják a gyűjtésbe az aktivizálható polgárokat is. Újdonság az is, hogy az óriásplakátok fényképét is be lehet küldeni az info@phistory.hu címre.
A Politikai Röpirattár gyűjteménye rendezve és rendszerezve az interneten is megtekinthető, amely a szélesebb körű nyilvánosságot biztosítja az emberi emlékezet e rétegére kíváncsiak számára.
http://www.polhist.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=85&Itemid=57
Kitágítja a tanulás lehetőségeit, ha nem teherautón szállítják az információt az intézmények, hanem az interneten keresztül is elérhetőek az adatok, továbbá a múzeumba, a kiállítóterembe az interneten is elutazhatunk vonat és autóbusz helyett a kisközségből vagy egy távoli városból.
Egy csokor röplapon keresztül mutatja be számunkra a kor politikai pártjait a kiállítás. A plakátokon és a szórólapok végzetesen rövidítve szerepelnek a pártprogramok. A pártok azt hiszik, hogy az emberek félszavakból is megértik szándékaikat. Ennek a leegyszerűsítésnek (helyesebben primitivizálásnak) az okát a pártok az emberek tudatlanságára és butaságára hivatkozva magyarázzák el nekünk: a választóknak nincs idejük a napi teendőik mellett a politikával foglalkozni, és meg sem értik a mélyebb összefüggéseket. Ezen valótlan, de Közép- és Kelet-Európában egyre terjedő politikusi gondolkodás már odáig jutott, hogy a választási kampányokban nincs is a pártoknak kihirdetett, nyilvános választási programjuk, hanem egytagú jelszavakkal, maximum 3 rövid szóból álló mondattal veszik rá a társadalom egyre kisebb részét a szavazásra. Csökken a választási részvétel. A csökkenés oka egyértelműen a pártok egyre csökkenő választási aktivitása, a gondolatok vitája és az alternatívák felmutatása helyett a pőre egzisztenciális függőségre, az állami erőszakszervezetek tevékenységére bazíroznak az esélyes pártok. A szabad, tisztességes és átlátható választási szabályok helyett a hegemón uralmi pozícióra törő pártok a torz választókerületeket, az esély egyenlőtlen média használatot és a jogi viták pártelfogult elbírálását valósítják meg.
Mit adnak számunkra a kiállított szórólapok, plakátok és röpiratok? Mindegyik egy sűrítmény, egy zanza, amely egy koncentrátum arról a pártról és arról a korról, amelyben született. A politikai mondanivaló mellett a többségük egy-egy grafikai alkotás is, amelyek a kor kultúrájából mutatnak egy pillanatfelvételt a számunkra. Azonban ezek a sűrítmények a kortársak elől elfedik a valóságot, és az idő múltával a tudományok, a művészetek és a sajtó művelői teszik számunkra is érthetővé, hogy milyen tartalom búvik meg egy-egy szlogen vagy jelszó mögött.
A jelenkorunk egyes magyarországi politikusai a plakát műfaját idejét múltnak és fölöslegesnek minősítették. Erre hivatkozva jogszabállyal korlátozták más pártok plakátozási lehetőségeit. A minősítést megfogalmazó politikusok szerepelnek a legnagyobb számban a kiállítás anyagában, mert a plakát műfaja csak az ellenérdekű félnél idejétmúlt és felesleges, a megüresedő tereket gyorsan feltöltötték saját plakátokkal.
Köszönet a kiállítás előkészítőinek, szervezőinek és rendezőinek, hogy pártsemlegesen állították össze a kiállítást anyagát. A valóságot hűen tükrözi a bemutató anyaga.
A tanulságok levonását rábízták a látogatókra, akik a helyszínen és az interneten is megismerkedhetnek az emberiség emlékezetének egy vékony, ámde fontos szeletével Magyarországon, Budapesten 1920-2014 között.
2014. 09.14.
Dr. Tóth Zoltán
választási és közigazgatási szakértő
