A szavazatok erejével ...

Tévedéseim története: az én szilveszteri kabarém

Ágh Attila

„Nem mondhatom el senkinek, / Elmondom hát mindenkinek.” (Karinthy Frigyes, Előszó, 1926)

 Nagy változások korát éljük, most éppen átértékeljük az elmúlt negyedszázadot, és egyre csak azt halljuk a közszereplőktől, hogy ők bizony soha és semmiben nem tévedtek. Egyre csak azt ismételgetik, hogy voltaképpen nem is értik, hogyan jöhetett létre ez a katyvasz, amibe belesüppedtünk, mert nekik semmi közük hozzá, legfeljebb csak az, hogy ők kormányoztak. Én bizony az elmúlt negyedszázadban lépten-nyomon egyre csak tévedtem, és lehet, hogy abban is tévedek most, hogy szerintem ezek a közszereplők csúnyán leszerepeltek. Méghozzá szörnyű nagyokat tévedtek, mert egész történelmi tévutat építettek, és még most se tudják, merre van a legkellemesebb menekülési útvonal, bár nap-mint-nap egyre csak azt keresik. Nem képesek azt se megérteni, hogy az őszinte szó az a titkos kód – a szézám nyílj ki – amitől a jövő kapuja kinyílik nekik is, és velük együtt sokaknak is.

Bár az én tévedéseim története nagyon messzire nyúlik vissza, mégsem untatom a nagyra becsült barátaimat gyermekkori vagy kamaszkori történetekkel, de még a régi átkosban való botladozásokkal sem. Arról már aztán végképp nem beszélnék, mekkora szamárság volt, hogy például egy Viktor nevű fiatalembernek figyelmébe ajánlottam a civil társadalmat, ahogy később pedig egy Tibor nevű fiatalembernek az Európai Uniót. Igaz, nagyon sokat tévedtem azok körében is, akik Gyurcsány mellett ügyetlenkedtek, pedig ő mindent előre látott, ahogy ezt magától Gyurcsánytól tudjuk, kivéve persze azt, hogy mikor kell lemondani, de ezt az apróságot is tőle tudjuk.

Csapjunk bele, tévedéseim igazi története az új átkosban játszódik, és mégis olyan hosszú a lista, hogy a krónikus viccmesélési mániám miatt ebben is önmérsékletre kényszerülök. A lényeg lényege az, hogy nagyot tévedtem 2010-ben, amikor a barátaim megkérdezték, hogy mire számíthatunk a második Orbán kormánytól, mert ijesztően szegényesnek bizonyult a fantáziám ahhoz a gyalázathoz képest, amit ezek a fiúk elkövettek. 2014-ben azonban már óvtam a barátaimat attól, hogy ugyanezt újra megkérdezzék tőlem a harmadik Orbán kormányról. Mégis, megint óriásit tévedtem, mert sok más balambérral együtt azt gondoltam, hogy ezt az újabb gyalázatot 2018-ig kell elviselnünk, holott az Orbán világ most már roskadozik, rövidesen majd kedvesen ránk omlik, de ez már nem lesz szilveszteri tréfa.

Az is tévedés lehet, hogy Orbanisztánról Szilveszter elő-buliján az „úri muri”, a dzsentri világ féktelen mulatozásai, dáridói, szerényen szólva urizálásai jutnak eszembe. Megint csak nagyot tévedtem, mert nem gondoltam volna, hogy az új iparbárók és az új földesurak ilyen primitív módon ország-világ elé tárják az összeharácsolt vagyont, hogy ilyen önleleplező módon kérkednek a lopott holmival és ilyen provokatív módon az arcába vágják az elszegényedő lakosságnak, hogy mindenki csak annyit ér, amennyit összelopott. Vannak szkeptikusok, akik tagadják, hogy a magyar történelem Árpádtól Orbánig belefoglalható egy rövid versbe, de Ady ezt egy könnyed mozdulattal cáfolja. Anonymus krónikája szerint Árpád udvarában a honfoglalás után nagy áldomást csaptak. Akárhogy is volt, a dzsentri világban ezt hagyományt buzgón folytatták, de velem együtt talán az is téved, aki a mai urizálókra gondol, hiszen „átkozott, aki rosszra gondol”, mondja a francia közmondás. Íme, Ady helyzetképe 1913-ból a mának szólóan:

Kétféle velszi bárdok

 A fátyol borult, az asztal terült,

Örült az úr-rend a Deáki tettnek, Fecerunt magnum áldomás s Buda Filoxerátlan hegyei lihegtek.

Piros borával megint itatott

Vármegye bálján jókedvű alispán, Mindenki támadt, élt és szabadult, Csak a plebs maradt egyedül a listán.

Cigány is kellett, nótázó diák,

Dicsbe-űzője aggodalmas gondnak

S a velszi bárdok kézbe-csaptanak,

S pihentető, szép énekeket mondtak.)

Egy emberöltőn folyt a dáridó,

S ékes meséje Toldi hűségének, Soha egy riasztó, becsületes, Egy szabadító vagy keserű ének.

Most már orgia és eszeveszett

Haláltánc már a nemes urak tánca S dühbe csapott a béres igricek, Vesztük-érző, úr-dicsérő románca.

De künn a dal szabadító, s szabad,

Dörgölőzőn nem vágyik úri kegyre,

Most már csakis úgy nem volna remény, Ha, mint tegnap, aljasul elpihenne.

A tévedések vígjátékában manapság igen nagy a konkurencia és a legmagasabb kormányzati körökből néznek bennünket teljesen hülyének, miszerint például a kormányzatban nincs is korrupció, ez csak egy csacska amerikai fedőtörténet. Ezek már nem az én tévedéseim, és ez egy sokkal hosszabb lista, márpedig ilyen hivatásos kormányzati hazudozókkal a gyalogmagyarok nem is versenghetnek. Valójában persze az egész kormányzati kommunikáció a korrupció fedőtörténete, de nem legyek többé óbudai javasasszony, ha Orbán 2015-re nem a saját tévedhetetlenségének doktrínáját készíti elő. Az I. Vatikáni zsinat ugyanis 1870-ben kimondta, hogy „a római pápa ex cathedra meghatározásai önmaguktól és nem az Egyház beleegyezéséből fakadóan megváltoztathatatlanok.” Meglátjátok feleim, 2015-ben ünnepélyesen ki lészen mondva a parlamenti síkságon, hogy Orbán tévedhetetlen. Hiszen azt már kimondta magáról, hogy ő az az ember, aki még sohasem hazudott, s innen már csak egy kis tántorgással eljuthat odáig, hogy sohasem tévedett. Ami pedig Orbán egyházát, a Fideszt illeti, neki eddig sem a Fidesz beleegyezéséből, hanem a saját önkényéből fakadóan lett mindig igaza. De ha jobban megnézzük, végül is csak egy lényeges dologban tévedett. Abban, hogy a népség-katonaság mindent kibír, mindent elvisel és a hatalom örökké tart.

Pedig 2015-ben jöhet a groteszk végjáték, hogy Orbán Rákosi lépeit követve Abszurdisztánból Moszkvába emigrál, Putyin kebelére. Akárhogy is lesz, 2015-ről nekem az jut eszembe, hogy ez a dal már „szabadító” lesz. Jó lenne végre ebben nem tévedni a boldog újévet illetően.

Nagy László: Adjon az Isten című versével szeretnék nektek boldog újévet kívánni

Adjon az Isten szerencsét, szerelmet, forró kemencét,

üres vékámba gabonát, árva kezembe parolát,

lámpámba lángot, ne kelljen, korán az ágyra hevernem,

kérdésre választ ő küldjön, hogy hitem széjjel ne dűljön,

adjon az Isten fényeket, temetők helyett életet,

nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgyis, ha nem kérem.

 Az Európai Parlament véleménye

 Az új magyar választási törvényeket az un. Tavares jelentés alapján áttekintette az Európai Parlament illetékes bizottsága és a plenáris ülése is.

 Az Európai Parlament döntésének végleges szövege – többek között - megállapította, hogy a választási reformban az Országgyűlés kormánytöbbsége egyoldalúan alakította át a választási rendszert, anélkül, hogy a törekedett volna az ellenzékkel való konszenzusra.

 Az Európai Parlament – többek között – felkérte a magyar kormányt, hogy a Velencei Bizottsággal és az EBESZ/ODIHR-ral (Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) Demokratikus Intézmények és Emberi jogok Irodája (ODIHR) együtt végezzék el az átfogó jogi és intézményi módosításon átesett választási törvények elemzését, továbbá biztosítsák a Nemzeti Választási Bizottságban a kiegyensúlyozott képviseletet.

 A magyar kormány nem tett eleget ezeknek a felkéréseknek.

 Csapda a demokratikus ellenzéknek

 Az új választási törvények csapdát állítottak az ellenzéki pártoknak. A választáson a győzelem esélyével csak akkor indulhattak, ha a Fidesz-KDNP-n kívül valamennyi demokratikus ellenzéki párt egy „választási párt” ernyője alatt képes összefogni. A csapda lényege abban volt, hogy az egyéni választókerületekben (106) egyfordulósság tette a parlamenti kétharmad a választási rendszert. A Fidesz-KDNP arra hivatkozott, hogy a Nagy-Britanniában, az USA-ban ez törvényes megoldás. Az ellenzék nem vette észre, hogy egy egyfordulós egyéni választókerületi rendszert a demokratikus államokban csak ott alkalmaznak, ahol „kétpárt-rendszer” van. Viszont Magyarországon a „sokpárt-rendszer” keretei között a Fidesz-KDNP csak akkor győzhető le, ha a kikényszerített választási matematikát a demokratikus ellenzék elfogadja, és mindenütt közös jelölteket és közös országos listát állítanak. Minden más ellenzéki megoldás (koordinált vagy önálló indulás) az demokratikus ellenzékre leadott szavazatok szétszóródását eredményezi, és – jelen politikai körülmények között - szükségszerűen vereséget eredményez. A választási matematikát legyőzték a demokratikus ellenzéki pártok vezetőinek az együttműködési képtelensége az újdonságként állított egyfordulós csapda. . Az ellenzék nem volt képes a politikai összefogásra, a csapda kikerülésére, így szükségszerű volt a választási vereségük.

 A választási törvény alkotmányos alapelvei

 A választójog általánossága az ENSZ és az Európai Unió első helyen álló választójogi alapelve. Ez azt jelenti, hogy minden nagykorú állampolgárnak, az un. természetes kizáró okok kivételével választójoga van, és a kontinentális joggyakorlat szerint ez a politikai szabadságjog a polgárokat alanyi jogon megilleti.

 Az Alaptörvény 2.§-ának (1) bekezdése, továbbá a 35.§ (1) bekezdése kimondja:

 „2.§ (1) Az országgyűlési képviselőket a választópolgárok általános és egyenlő választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással, a választók akaratának szabad kifejezését biztosító választáson, sarkalatos törvényben meghatározott módon választják.”

 35.§ (1) A helyi önkormányzati képviselőket és polgármestereket a választópolgárok általános és egyenlő választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással, a választók akaratának szabad kifejezését biztosító választáson, sarkalatos törvényben meghatározott módon választják.

 A Fidesz elsőként a választójog általánosságát kérdőjelezte meg azzal, hogy a választójogot a polgárok önkéntes regisztrációjához kötötte volna. Magyarországon ennek az intézménynek a bevezetése a 8 millió választópolgárból 4 milliónak elvette volna a választójogát. Az Országgyűlésben a Fidesz-KDNP kétharmados többsége megszavazta a regisztráció kötelezettségét, azonban a köztársasági elnök kezdeményezésére az Alkotmánybíróság megsemmisítette ezt az Alaptörvénybe ütköző rendelkezést. A választójog általánossága elvébe ütközik az is, hogy a Fidesz-KDNP kétharmad nem adta meg az Európai Bíróság kötelező ítélete ellenére a választójogot a korlátozottan cselekvőképesek számára.

 A választójog egyenlőségének az elve a választópolgárok szavazati jogának a számszerinti és súlyszerinti egyenlőségét jelenti. Az országgyűlési és az önkormányzati választási törvények több vonatkozásban is súlyosan megsértették a választójog egyenlőségének az alapelvét. A határon túli választójogosultak vonatkozásában a törvény csak egy szavazatot biztosított a 2 szavazatos rendszerben, továbbá a fővárosi kerületekben a fővárosi közgyűlés tagjának megválasztott polgármesterek között hatszoros szavazatkülönbség alakult ki. Az egyéni választókerületek kialakításánál (országgyűlési és önkormányzati választáson is) alkalmazott „választási földrajz” (gerrymandering) miatt az ellenzékiek számára az esélyesebb választókerületekben több szavazat volt szükséges egy mandátum eléréséhez, mint a kormánypárt számára esélyesebbnek tartott és így megrajzolt választókerületben. Végleges jelentésében az EBESZ/ODIRH megállapította, hogy a választókerületek határainak a manipulációja megváltoztatta a választóknak a szavazatokban megnyilvánuló politikai akaratát.

 A szavazás közvetlenségének az elvét súlyosan sérti a Budapest főváros közgyűlésének a választási módja. A választópolgárok nem szavazhattak közvetlenül a jelöltekre (pártlistákra), hanem a kerületi polgármester lett egyben a fővárosi közgyűlés tagja is. Az önkormányzati törvénynek ezt a rendelkezését az Alkotmánybíróság 8:7 arányban alkotmányosnak találta. Az alkotmánybíróság elnöke különvéleményében alkotmányellenesnek minősítette a fővárosi közgyűlés tagjainak a megválasztását.

 A szavazás titkosságának az elvét - a négy alapelvből az egyetlent - választási törvények korlátozás nélkül tartalmazzák.

 (Szalay László Kör felkérésére készült tanulmány 2. része)

Unokáink fényképével kívánunk boldog új évet! Kiss Katalin és Tóth Zoltán, 2014 szilvesztere előtt.

 Három választás 2014-ben

 2014-ben három választás volt Magyarországon: országgyűlési, európai parlamenti és önkormányzati választás. A választásoknak a háromhavonkénti egészségtelen összetorlódása egy éven belül, már 2004-ben világos volt a parlamenti pártok számára. Azonban a parlamenti pártok semmit nem tettek annak érdekében, hogy ezt az irracionális halmozódást elkerüljék. Valószínűleg minden parlamenti párt az egymást követő választási eredmények egymást kiegyenlítő hatásában bízott. A kiegyenlítődés azonban nem következett be. Mind a három választáson a Fidesz-KDNP győzött. A győzelmeket a szavazó választópolgárok egyre csökkenő létszáma, és a Fidesz-KDNP-re leadott szavazatok csökkenő száma jellemezte. A választási törvények torzító hatásai hozzásegítették a Fidesz-KDNP-t a képviselőtestületekben a szavazatokhoz képest aránytalanul több képviselői hely megszerzésére. A három választáson a Jobbik fokozatosan megerősödött, míg a liberális baloldali ellenzék – néhány sziget kivételével – súlyos politikai vereséget szenvedett.

 Új választási törvények

 2010-ben a Fidesz-KDNP az 1989-ben elfogadott, és gyakorlatilag 20 éven át változatlan anyagi jogi és 13 éven át stabil választási eljárási törvények alapján győzött. 2010-től az új Fidesz-KDNP kormány és a kétharmados parlamenti többsége - az Alkotmány helyébe lépő Alaptörvény és a mintegy 30 kétharmados törvénynek a társadalmi-szakmai-politikai vitát nélkülöző elfogadása ésszerűtlen sodrában - új választási törvényeket is alkotott.

 Új törvények vonatkoztak az országgyűlési, az önkormányzati és a nemzetiségi választásokra is. Az unió szabályai szerint ezen választások szabályozási joga a tagállamoké. Az európai parlamenti választásra azért nem készült új törvény, mert a szabályozás lényegi része kötelező tartalmú, illetőleg az eltérő szabályozáshoz ki kell kérni a Bizottság egyetértését, és a Fidesz-KDNP kormány nem kívánta magát kitenni egy ilyen konfliktusnak.

 Kevesebb szavazattal több mandátumot

 Az új országgyűlési választásról szóló törvénynek az alapvető célja az volt, hogy a következő választáson a legtöbb szavazatot szerző párt a szavazatoknak az arányához képest aránytalanul több mandátumot kapjon az Országgyűlésben. Ez a konkrét politikai cél megvalósult: míg 2010-ben a szavazatok 53%-val a képviselői helyek 67,8%-át, addig 2014-ben a szavazatok 45%-val a parlamenti mandátumok 66,8%-át szerezte meg a Fidesz-KDNP. Természetesen egy „földcsuszamlás” szerű választási eredmény visszájára fordította volna a „választási fegyvert” a Fidesz-KDNP ellen, azonban a választási eredmény az előzetes közvélemény-kutatási adatok és várakozások szerint alakult.

 Az önkormányzati választási törvény fő célja az volt, hogy csökkenő szavazatszám mellett is megtartható legyen a többség a fővárosi közgyűlésben, továbbá a fővárosi kerületek politikai súlya növekedjen a főváros egészének a rovására.

 A nemzetiségi választási törvény fő célja az volt, hogy a már működő nemzetiségi országos önkormányzatokat – különösen a cigány országos önkormányzatot - az adott nemzetiség kizárólagos jogú képviselőjévé tegye.

 A választási győzelmen túlmutató célok

 Egy kormány által a választási győzelem érdekében tett választási törvénymódosítás a nemzetközi gyakorlat ismert módszere. A Fidesz azonban ennél sokkal többet tett: visszafordult a demokrácia damaszkuszi útján, és Róma helyett keletre tart. Az alkotmányos alapjogok, a tulajdon szentsége elvének gyakori megsértésével, a sajtó (média) szabadság korlátozásával, a társadalmi szolidaritás elvének a megtagadásával, egy saját gazdasági oligarcha rendszer, egy új állampárt felépítésével egy új, kétpólusú pártrendszer vagy parlamenti egypártrendszer létrehozását tűzte ki célul. A Fidesz szakított az euroatlanti demokrácia felfogással, amelyben a pártok – a hatalommegosztás alkotmányos rendszerében - kölcsönösen elfogadják egymás létét, és előre és utólag is legitimnek tekintik egy demokratikus választás eredményét. Új felfogásként a Fidesz az „irányított demokrácia” gyakorlatát kezdte követni, amely a választásokat hatalom megragadás és megtartás technikai eszközének tekinti. A „hatalom egységének” az elvét követve egy döntési centrumba került a gazdaság, a politika, az állam és a média irányítása.

 Az országos szintű hatalomcentralizáció és –koncentráció után a települések szintjén is hasonló folyamatokat indított el – eredményesen – a Fidesz-KDNP: az állami tartalékterületeken egy új földosztás (földmutyi) révén létrejött egy új földbirtokos réteg. Az önkormányzati választásokkal kistelepüléseken a gazdasági, politikai (Fidesz-KDNP klientúra) és a közjogi (önkormányzati) hatalom személyi- családi összefonódása valósult meg.

 Az „irányított demokrácia” eszközei az új választási törvények is.

 (Szalay László Kör felkérésére készült tanulmány 1. része)

Kellemes Ünnepeket kívánunk 2014 Karácsonyra és Boldog új évet 2015-re! A képet Sára unokánk készítette.

Kiss Katalin és Tóth Zoltán

Karácsonyra halleves.

Nem halászlé, hanem halleves! Néhány betű az eltérés, de egy másik ételről van szó! A halászléhez általában passzírozzák a hal egy részét, hogy a lé, jó sűrű és tartalmas legyen. (Már hallom a dunai /bajai/ halászlé kedvelők hangorkánját: nem is passzírozzák! Tegyük hozzá: náluk nem, de mindenütt másutt, igen!)

A karácsonyra készített halleves receptjét Velencében (először az olaszországi, másodszor a magyarországi Velencében) tanultam. Természetesen megtanulni egy étel készítését csak úgy lehet, hogyha ettünk is belőle, mert a virtuális ételrecept az bármilyen rossz is lehet. Egy jó szakács minden ételt megkóstol, amelyet a kezei közül kibocsát.

Mi a különbség az olasz és a magyar Velence hallevese között? A hal. Olaszországban általában tengeri halat esznek, Magyarországon folyami, tavi halak járják az edényekben.

Mitől halleves a halleves? Attól, hogy a levesben nem passzírozzák a hal egy részét sem, továbbá halfejből, uszony, farok, halgerincből és –csontokból, továbbá törmelékhalakból, valamint vöröshagymából + só főzik a leves alaplevét. Miután a kötelességüket megtették az említett halrészletek és hagymákok, távozhatnak a szomszéd kutyája, macskája tányérjába, vagy egy lezárt nylonzsákban a kukába. (Ne felejtsük el a nylonzsákot lezárni, mert a csak az ünnepek után viszik el a kukát, és a 2. napon már nagyon fertelmes szagú a kuka környéke 30 méteres sugarú körben!

A halleves alaplevét akár rögtön hasznosíthatjuk, akár bedobozolva mélyhűtőben tárolhatjuk, mert több hónapot is kibír.

A forrásban levő alaplébe beletesszük az általunk szeretett halak alkatrészeit: kiskockára vágott lazacot (50%), rákot (25%) és kagylót (25%). Természetesen a pénztárcánk határozza meg, hogy mennyit és milyen tengeri származékot teszünk a hallevesbe: lehet óriásrákot kapni 10 ezer Ft/kg, de én beérem (és finom!) a 3 ezer forintos koktélrákkal is. Főzési idő: forrástól számított 5 perc.

Ha a magyar Velencét tekintjük irányadónak, akkor fekete harcsa, ponty kiváló alkotóeleme lehet a hallevesnek, de aki tiszai harcsából és kecsegéből akarja készíteni, az vastag pénztárcával menjen a halashoz vásárolni.

A halászlénél és a hallevésnél ősi vita a szakértők között, hogy szabad-e az alaplébe egy-egy sárgarépát, burgonyát beletenni? Nos, én úgy járok el, hogy nem teszem közhírré, hogy egy sárgarépát és krumplit belefőzök az alaplébe, és a halcsontokkal együtt eltávolítom őket. Ha nagyon nyaggatnak, hogy van-e az alaplében valamilyen zöldség, erre a kérdésre rövid a válasz: egy mákszemnyi.

A kész velencei hallevest még lehet a són kívül mással is fűszerezni: pirospaprika, erős paprika (zöld vagy chili), bors, ízlés szerint. Esetleg korhelyeknek egy csepp ecet vagy néhány citrom karika és egy kiskanál tejföl.

Milyen a halleves színe? Mivel nincs benne paprika, ezért nincs miről nagyon beszélni róla. Az íze viszont nagyon finom: a két-három féle hal (tengergyümölcse) összeolvad a hagyma és a só dominánsabb ízével és együtt alkotnak egy harmonikus, de karakteres ízt. Nagyon fontos tudni, hogy a hallevesnek nincs „halszaga”, ami sok arra érzékeny embert eleve elriaszt a megkóstolástól. De azért a főzés időtartamára célszerű azon családtagjainkat eltávolítani a lakásból (pl.: mozi, bevásárlás, nézd meg, hogy udvaron vagyok-e?), aki nem szeretik a halszagot.

Mivel karácsonyra készítjük a hallevest, így nem szükséges a bevásárló listát beárazni. Spórolni ráérünk a következő évben – végig. Jó étvágyat!

Rebegő pillákkal ébredt a NAV jelenlegi elnöke és remegő hangon kérdezte önmagát virtuálisan:

"Elnök vagyok még?!"

Megnyugtatandó saját magát - vizionálta - és síri hangon válaszolt költői kérdésére:

"Elnök vagyok még, mert a MINISZTERELNÖK ÚR még nem mondta, hogy nem vagyok elnök!  De ha mégis üt a NAV-nál a végső óra, akkor a NAV korábbi elnöke (S. L.) majd elhelyez egy vállalati vezér elnöki pozícióba!"

A NAV jelenlegi elnöke a reggeli közben irigykedve gondolt öt társásra, akik ugyanúgy szerepelnek egy budapesti újság által közzétett listán, mint ő, de akiket nem piszkál senki! Öt listatárs békésen végzi havi szép summával járó hivatali tevékenységét, fittyet hányva az ellenzéki hőbörödöttségekre és egyes euroatlanti újságok pimasz és pofátlan megjegyzéseire.

• Ártatlanságom mocskolása idején is szolgálom a MINISZTERELNÖK ÚR céljait szolgáló adók beszedését! A feljelentést megtettem, ahogy az a becsületem védelme miatt szükséges volt, a többi az ügyvédem és az ügyészség dolga.

Remegő Térdek Órája terjengett az illetékes ügyészségen is. A portás utasításba kapta, hogy a postás érkezését szolgálati úton azonnal jelentse, mert lehet, hogy a feljelentő levél a postán elveszett és akkor ezt a tényt haladéktalanul a nyilvánosság tudomására kell hozni. A postabontó kisasszony,– aki nem tudott a nem várt, ámde nagyjelentőségű postai küldemény elveszéséhez fűződő érdekről, - a feljelentést - az egy postában érkező 11 másik feljelentéssel együtt – az illetékes főügyész titkárságára továbbította.

A Remegő Térdek Órája tovasuhant az illetékes folyosókon. Ki lesz vajon az a szerencsés, aki elnyeri a NAV jelenlegi elnökének a feljelentését, és ezáltal a nyilvánosság reflektorfényének a központjába kerülhet? Többen bíztak benne, hogy a megérkezett feljelentés – államérdekből – 75 évre titkosításra kerül, így az eljáró ügyész személye sem kerülhet nyilvánosságra. A titkosított ügyész - a legfőbb ügyészhez hasonlóan - testőrséget kap, akik gondoskodnak testi épségéről és az iratkezelés bizalmasságáról.

Az illetékes ügyész kijelölésének folyamata alatt a NAV jelenlegi elnöke rutinszerűen végezte hivatali teendőit: a titkára segítségével átnézte a postáját, utasításokat adott adóvizsgálatok megindítására és megszüntetésére, kijelölve egyben az eljárásokat aláírásával elindító és megszüntető munkatársakat a 23 ezer NAV dolgozóból. A jelenlegi elnök döntött a munkatársak által már előkészített feljelentésekről is: kik azok, akiket rendőri-ügyészi kézre kell adni, és kik azok, akiknek az adóvizsgálatát – bírsággal – kell lezárni, és kik az ártatlan angyalok, akikre a gyanú árnyéka sem vetülhet a jövőben.

A Remegő Térdek Órája alatt a hivatal zavartalanul működik.

Tóth Zoltán

Ki mihez ért?

„A parancsnok nem csak a legjobb színésznő, hanem a legjobb szülésznő is! Értették? Lelépni!” – mondta Plájer Eduárd őrnagy 1971 decemberének 2. szombatján a Kalocsai Forradalmi Ezred 3. lövészszázadának vezetőjeként a Juro/i/novics laktanya Alakuló terén. (A laktanya névadójának a helyesírási bizonytalanságát a laktanya feletti aranybetűs, ámde kopott felirat, illetőleg az ezredparancsnokság épülete mellett álló mellszobor alatti nevesítés kismértékű eltérése okozta.)

Az Alakuló Téren jelenlevő 87 katona (80 honvéd, 6 tisztes, 1 tiszthelyettes, és Farkas hadnagy) fele félelemmel hallgatta Plájer őrgy. (88) fenyegető szavait, mert arra gondolt, hogy a karácsonyi-újévi szabadságnak annyi. A honvédek másik fele korlátozottan kuncogott, mert már töltötte a laktanyafogság idejét, így esélye sem volt a karácsony-újévi szabadságra, illetőleg a másik fél második része belegondolt tartalmilag abba, amit Plájer őrgy. mondott, és kitört belőle a fél-hangos nevetés.

A 6 tisztes azonnal ránézett saját rajának az embereire, mert tudták, hogyha a rajuk létszámának a fele fenyítés alatt áll/kerül, akkor a karácsony-újév szabadsága helyett a fogdaőrség 5x24 órás parancsnokaként tölthetik idejüket. A tiszthelyettest (Kellner őrm.) hidegen hagyta a Plájer őrgy. szóbeli kirohanása, mert azon gondolkodott, hogy melyik az a szemét tisztes, amelyik dugja a feleségét. (A honvédek egy része pontosan tudta, hogy a dugó személy nem tisztes, hanem egy közülük való kolléga /Szlahucska honv./, aki a Kellner őrm. helyett végzi a piszkos munkát a raktárban.) Farkas hdgy. nem aggódott az őrgy. szóbeli bőszülete miatt, mert tudta, hogy a rendkívüli sorakozó előtt a kalocsai Piros Arany műintézményben jelentősebb alkoholos befolyásolásra tett szert a szd. pk., így nyugodtan felkeresheti annak feleségét, mert Plájer, az zászlóalj politikai helyettesével (Sz. őrgy.) folytatja az alkoholos programot a kalocsai Tiszti Klubban, ahol rántott májat fogyasztanak tört burgonyával és almapaprikával. Majd duhaj nótázás következik a helyi cigányzenekar prímásával, kontrásával, bőgősével és cimbalmosával.

De miért ragadtatta magát Plájer Eduárd őrgy. szombaton 12 órakor arra a kijelentésre, hogy „A parancsnok nem csak a legjobb színésznő, hanem a legjobb szülésznő is! Értették?!”

A történet kezdete még az előző estére, péntekre nyúlt vissza. Kollégánk F. I. honvéd a takarodó előtti pillanatokban fennhangon bejelentette a körlet (magyarul szoba) társainak, hogy haladéktalanul szabadságvágyának a kitöltésére van szüksége (magyarul alkohol és szex), majd a körletparancsnok engedélye nélkül az ablakon és a laktanyakerítésen át távozott a „szabad világba” (értsd: Kalocsa belvárosa). Szombaton, reggel ugyanezen az útvonalon keresztül – szintén engedély nélkül – visszatért a körletbe, ámde élménybeszámoló helyett lefeküdt a kályha mellé sapka és az egyik bakancsa nélkül. A körlettársai bajtársiasan betolták F. I. honvédot az ágy alá a nyugvás folytatásra, és a bajtársiasság csúcsaként a szombat délelőtti „fegyver-karbantartási” program keretében a géppisztolyába (AKM) 1 deciliter olajat töltöttek. A buzgó körlettársak bíztatására a géppuskás rajtársai, F. I. honvédot a lábánál fogva az „oktató-terembe” vonszolták, ahol a leghátsó sorban az alvó honvédot egy stokin (magyarul háttámla nélküli szék) a sarokba támasztották. A szabad szombat még ismeretlen fogalmát a katonák a 12 órakor kezdődő „politikai oktatás”-sal zárták le. Plájer E. őrgy. – levetve magáról a szd.pk. szerepét – mint politikus lépett fel a honvédek előtt. (Keller őrm. és Farkas hdgy. már szabadidejét töltötte saját feleségük társaságában.)

Plájer őrgy. 40 percig felolvasta a nyomatott oktatási anyagot a honvédek számára. Majd feltette a kötelező kérdést a honvédek számára: „Elvtársak! Van kérdés?!” Nos, általában semmilyen kérdés nem volt, majd „Lelépni!” vezényszóra mindenki mehetett oda - ahová lehetett. Viszont ezen a szombaton F. I. honvéd váratlanul magához tért ájult álmából! És jelentkezett! És kérdése volt! A körlettársak már tudták, hogy elmaradnak a mai napra tervezett szabadságok, kimenők és eltávozások! És lőn!

F. I. honv. azt kérdezte P.E. őrgy.-től, hogy „„A parancsnok nem csak a legjobb színésznő, hanem a legjobb szülésznő is! Értették?! Lelépni!” Őrnagy Elvtárs?!” A körlet személyi állomány felszisszent: Hagyja el az élők sorát azonnal F. I. honv., és maradjon temetetlenül, miután Ödipuszi kapcsolatba került valamelyik felmenőjével!

Nos, ezt követően rendelte el a 3. szd. pk. a „Sorakozó az Alakuló Téren kétsorosos vonalban!” parancsot. 85 katona (2 fő igazoltan távol) az enyhén szitáló hóesésben ácsorgott és várta Plájer őrgy.-öt, aki megérkezve kétszer végigvonult a kétsoros vonal előtt hangtalanul, majd megtette történelmi jelentőségű kinyilatkoztatását:

„A parancsnok nem csak a legjobb színésznő, hanem a legjobb szülésznő is! Értették?! Lelépni!”

Korunk politikusai elérték P.E: őrgy., a kalocsai 37. Forradalmi Ezred 3. sz. gyalogsági százada parancsnokának szellemi tápláltságát és kommunikációs képességét: A Fidesz politikusok nem csak a legjobb színésznők, hanem a legjobb szülésznők is!

Mi, nem lépünk le!

Szegények és gazdagok

Ki a jó szegény?

Jó szegény az, aki jó szolga. Szolgálja a gazdagot. Szolgálja a családját. Rabja a felsőbbségnek és rabszolgatartója a családjának. Konzervatív. Tudja a helyét. Semmi ne változzon. Sírig jó szegény lesz: szolgál és szolgaságra kényszerít másokat. Megél. Mindig szegény lesz, de biztos a sorsa, ezért szorgalmasan dolgozik. Tévedhetetlen.

Ki a rossz szegény?

Rossz szegény az, aki boldogulni akar; aki változtatni akar saját szolgaságán. Nem akarja a családját szolgaságra nevelni. Demokrata. Elfogadja az ésszerű többségi akaratot, de készen áll „új idők, új dalait” meghallgatni, és megérteni. És változtatni akar saját sorsán. Tudja, hogy csak munkával és másokkal való szolidaritással együtt lehet boldogulni. Néha hibázik.

Ki a jó gazdag?

Jó gazdag az, aki fejleszti a gazdaságot. Épít, beruház, termel, üzemeltet, feltalál, bankárkodik, pénzt csinál, kereskedik, szolgáltat: dolgozik. Demokrata. Méltó Marxhoz: magas szintű a személyes fogyasztása (konstans), de a profitot újra befekteti a meglevő vagy új vállalkozásába. Teljesíti az állammal szembeni kötelezettségeit, adót fizet. Szociálisan érzékeny: kedve szerinti társadalmi problémák megoldását támogatja. Gondolkodik és változik a véleménye a változó világgal együtt.

Ki a rossz gazdag?

Rossz gazdag az, aki az örökölt, a házasságkötés, válás vagy bűnözés útján szerzett vagyonából él vagy legalábbis felélni igyekszik. Munkavégzés kizárt. Konzervatív és szélsőséges nézetei is lehetnek. Kacérkodik a politikai hatalommal is. Utódjai még parazitáskodhatnak a családi vagyonból. Megveti a szegényeket, akik maguk tehetnek problémáikról. Nem gondolkodik, de ítélkezik.

A jó és rossz gazdagot, a jó és rossz szegényt lehet osztani vagy szorozni: ezt nevezik középosztálynak.

A Petőfi utcában immár a 17. alkalommal hömpölygött az ivóvíz az úttesten. A vízművek megerősített rohamcsapata két kisteherautóval érkezett a helyszínre (lásd a fenti fényképet). Az utca lakói – spontán szerveződött konferencia keretében - röviden áttekintették a Petőfi utca vízcsőtöréseinek a történetét, a legrégebbi lakók tájékoztatták a később beköltözőket az előzményekről.

1989-ben a hétvégeken tavasztól őszig nem volt víz napközben, mert mindenki locsolta a kertjét. A korabeli tanácselnök (így hívták akkor a mai polgármestert) – felbátorítva a kerttel nem rendelkező lakosok által – rendszeresen elrendelte a locsolási tilalmat. A tilalom megszegőit szabálysértési bírsággal sújtották. A tanácsházáról valahogy mindig kiszivárgott, hogy ki volt a feljelentő, és a szabálysértési bírság kárvallottjai utóbb feljelentették a feljelentőket, így már mindenki meg lett büntetve, akinek kertje volt a faluban. Lassan kialakult egyfajta egyetértés a szabálysértésben elmarasztalt kerttulajdonosok között, hogy a büntetésekért a tanácselnök a felelős. A szabálysértők véd- és dacszövetségre léptek, amely fontos helyi politikával jelentkezett a rendszerváltás országos felindultságában.

Fontos változás következett be a vízhasználatban, hogy a locsolási tilalom egyes megszegői éjszaka locsoltak, hogy titok maradjon a szabálysértésük. Így a hétvégeken már se nappal, se éjszaka nem volt víz, amely tovább hergelte a Petőfi utca lakóinak indulatait.

A rendszerváltással (1990) és az első önkormányzati és polgármester választással megnyílt a lehetőség a Petőfi utca lakói előtt: bővítik a vízhálózatot! Nagy megelégedettséggel locsolhattak a kerttulajdonosok nappal és éjszaka, már megszűnt a locsolási tilalom!

Budaörs falusi részében – így a Petőfi utcában is - azonban megmaradt a közterületen a régi vízvezeték, amely rendszeresen eltörik, és átmenetileg elönti az ivóvíz az egész utcát.

Nos, ez történt meg a mai napon (2014. december 13-án) is. A Petőfi utca lakói, mint a konferencia résztvevői, tanulságosnak ítélték meg a vízcsőtörések történelmének áttekintését, amelynek egyes elemeit már rögzítettünk a 16. (ünnepi) vízcsőtörés alkalmából.

http://tothzoltan.blog.hu/2014/11/24/unnepi_vizcsotores_budaorson

Midőn a konferencia résztvevői további színes történeteket meséltek egymásnak, addig az illetékes vízmű rohambrigádja elzárta a főcsapot, így megszűnt a lakásokban a víz. A vízszünet azonban már felkészülten érte a Petőfi utca lakosságát. Minden konyhában teli nagylábos és minden WC-ben csurig töltött vödörrel várták a gondos lakók az újabb csőtörést. A fiatal felnőtteknek jó ismerős volt a vízcsőtörés, hiszen egész gyermekkoruk ennek a jelenségnek a jegyében telt el.

A vízművek dolgozói eredményes munkát végeztek, kb. 3 óra (180 perc) alatt kicserélték az eltört csődarabot, és a következő költői kérdéssel zárták munkájukat: „Miért nem zargatják a polgármestert, hogy csináltassa meg az egész Petőfi utcában a közterületi vízcső-cserét?”

A konferencia résztvevői rezignáltan néztek a semmibe és arra gondoltak: „A vízdíjat az illetékes vízműveknek fizetjük. Miért zargassuk a polgármestert?” Majd gyorsan mindenki hazatért, hogy kipróbálja: folyik-e víz a csapból?!