A szavazatok erejével ...

70 település kapott soron kívüli kormányzati pénzügyi támogatást, ahol Magyar Péter korábban kampányolt[i].

A magyar választások megszokott módszere volt a választók etetése és itatása. Jókai Mór 1890-ben, amikor negyedszerre választották meg országgyűlési képviselőnek, akkor vallotta be beiktatási gyűlésén: „Mi is etettünk és itattunk!” A nyílt szavazással lebonyolított választásokra lovaskocsin utaztatták a szavazókat, írta meg Mikszáth Kálmán a Két választás Magyarországon c. regényében.

Nagyot ugorva a választási csalások magyar történelmében 1993-tól a magyar parlamenti pártok bevett választási kampányeszköze lett a krumpli és a kolbász, amellyel csábították a választókat – főleg a községek szegény népei között a „megfelelő” szavazásra az embereket. Ez a módszer a leglátványosabban a nyilvánosság előtt a tiszaburai helyi választásokon jelent meg napjainkban is, amikor már harmadjára kellett a hatóságoknak megsemmisíteni a helyi választási eredményt a helyi uzsorások irányította csalások miatt. A lánc-szavazás módszerével ismertté vált a készpénz egyénileg célzott bevezetése is (fejlettebb formája a szavazólap fényképezése).

2010-től rendszeressé vált, hogy a kormánypártok nagyüzemi méretűvé emelték a választási célú pénzosztást: elsőre csak suttyomban tették: az önhibájukon kívül (ÖNHIKI) nehéz költségvetési helyzetbe került önkormányzatok kaptak soron kívüli támogatást a központi kasszából. Később egyes kivételezett társadalmi csoportok, foglalkozási rétegek a választások előtt kaptak (és kapnak) soron kívüli apanázst.

Manapság már tömegesített és nyilvánossá tett módszert vezetett be a Fidesz: amely településeken 2025-ben a Magyar Péter országjárása közben megjelenik villámgyorsan megérkezik a rendkívüli kormányzati költségvetési támogatás[ii] is.

A kollektív szavazatvásárlás továbbfejlesztését javaslom: az ország tönkretétele céljából mindenki kapjon mindig kormányzati pénzügyi támogatást. Ez egy igazi hungarikum volna.

Lehajlok a szent humuszig:

E szűzi földön valami rág.

Hej, égig-nyúló giz-gazok,

Hát nincsen itt virág?

                 Ady Endre: A magyar Ugaron (1906)

Bolgár György a Klubrádióban kérdezte Tóth Zoltán választási szakértőt a Tisza Párt jelöltjeiről.

https://www.klubradio.hu/adasok/toth-zoltan-a-tisza-part-elovalasztasa-a-jovobe-mutato-uj-politikai-intezmeny-156784 

Libanyak

Liba-kacsa szezon van. Gondoltam, hogy valami újdonságot készítek, ezért a piacon körbenéztem a henteseknél. Találomra szóltam az egyikhez: Kérek egy libanyakat! A vásárlást előttem befejező hölgy távoztában hátraszólt: Én vittem el az utolsót! A hentes szó nélkül benyúlt a hűtőszekrénybe és kivett valamit. Van libanyak? – kérdeztem. Akkor kettőt kérek!

Otthon érdeklődéssel bontottam ki a csomagot. Még soha nem láttam libanyakat. Sárga libabőr (ezt ismertem), és sok libazsír, amely alulról körbefogott egy csőszerű valamit. Próbáltam az interneten fényképet és receptet keresni, és találtam is 2500 félét. Ahány recept annyi féle.

A saját receptem: Tölteléket készítünk. A hűtőszekrény maradék sonka volt, amelyet felkockáztam (kb. 10 dkg).  4 tojást keményre főztem. (Lobogó vízbe egy kanállal engedtem bele a tojásokat, 10 percig főttek, majd hideg vízben feltörtem a héjakat és hagytam a hideg vízben lehűlni. Így a héjakat két mozdulattal leválaszthattam a főtt tojásokról, nem kellett szenvedni a hámozással.) A tojásvágóval két irányból is felvágtam a kemény tojásokat, és egy mély tálba raktam őket a sonkakockákkal együtt. Zabpehellyel és egy kiskockázott paradicsommal gyúrtam össze a masszát. Lazításnak egy kanál liba/kacsazsír.  Só, sok petrezselyem, bors, őrölt pirospaprika és köménymag. (Magyaros ízek.) Gondolkodtam a vöröshagymán, de végül nem tettem bele. A tölteléket betettem a hűtőbe (30 perc), hogy keményedjen, tömörebb legyen. Igyekeztem formásra tölteni a libanyakat, másodjára sikerült is. A sütőben 200 fok C hőmérsékleten 40 percig sütöttem fedő nélkül. A színe barnás-pirosas lett, a külső része kopogósra pirult. A tálaláshoz éles kés szükséges. Én az asztalnál vágtam fel, hogy a vendégek egyben is szemlélhessék a libanyakat. Köretnek bármi jó hozzá, én kacsazsírral könnyített krumplipürét gondoltam, csípős csalamádéval.

Jó étvágyat!

Önazonossági törvény – szabadságjogok korlátozása

Nagy jogi találmány: önazonossági törvény. A Fidesz már nem tudott mit kitalálni annak érdekében, hogy az egyes lusta és kapzsi polgármestereket megsegítse, ezért kitalálták az önazonossági törvényt. …és mit gondoljunk arról a miniszterelnökről, aki a halálbüntetés esetleges visszaállításáról elmélkedik, és arról a belügyminiszterről, aki az orvosnál lefoglalt időpontban meg nem jelenő beteget – a maga részéről – megbüntetné?

Mi ennek az új törvénynek a társadalmi lényege? Elveszi a szabad költözködés jogát az emberektől; elveszi a tulajdonnal való szabad rendelkezés jogát a tulajdonosoktól; elvesz a szegényektől és átjátsza a gazdagoknak a településen levő egyes ingatlanokat.

A szabad költözködés joga már a jobbágyfelszabadítással megvalósult. A Budapestre való beköltözés és ingatlanszerzés korlátozására több történelmi korban is sor került. A legszigorúbb szabályok a szocialista korszakban voltak. Tipikus válasz volt a tiltásra a fekete beköltözés, amely általában nagyon helyzetbe hozta az illegális beköltöző életét.

Az 1989-1990-es rendszerváltással ezek a korlátozások megszűntek. 2010-től azonban újra feltámadtak a korlátozások: a közterületen lakókat a rendőrség megbüntette, az önkormányzatok rendeleteket alkottak ellenük. A társadalmi felháborodás hatására néhány év múlva csökkentek az atrocitások a hajléktalanok ellen, de egy-egy galeri vagy rasszista csoportocska ma is rendez ilyen akciókat.

Új politikai elem jelent meg a közéletben: azok a polgármesterek, akik sok-sok éven át eladták az önkormányzati tulajdonban levő ingatlanokat építőipari vállalkozóknak, ügyvédeknek, akik közmű, közlekedési- és közösségi szolgáltatásfejlesztés nélkül lakásokat (lakóparkokat) építettek, azok a polgármesterek előbb kormányzati támogatást igényeltek az általuk ösztönzött beruházások után, majd a lakók panaszait igyekeztek eliminálni (eltagadni, lekicsinyelni).

… és ekkor jött a Tenkes kapitánya…, az önkormányzati probléma megoldására a közigazgatási és területfejlesztési miniszter, aki törvényjavaslatot nyújtott be a szabadságjogok korlátozására: a szabad költözködés és a tulajdonnal való szabad rendelkezés ellen. A parlamenti kétharmados szavazógép most is működött.

Az Alkotmánybíróság már 2014-től sorban megsemmisítette azokat az önkormányzati rendeletek érintett részeit, amelyek az alaptörvénnyel ellentététesek voltak. A vészhelyzetben kormányzó kormány látszólagos jogi alapot tolt a lusta és kapzsi polgármesterek alá: immár jogosan lehet korlátozni a jogokat. Alkotmányellenes törvényalkotás történt.

Miért nem tudtak az érintett polgármesterek az érintett lakosság számára közmű társulásokat létrehozni, ahogy az történt a korábbi évtizedekben? Azért mert volt olyan időszak, amikor a víz-csatorna társulásokkal korrupció, túlárazások és más bűncselekmények valósultak meg.

A törvényjavaslatot benyújtó miniszter sértődötten nyilatkozott a kormányzati médiának: Ő soha nem gondolta volna, hogy a jó törvényjavaslatot rasszistának, kirekesztőnek mondják egyesek. Holott ez a törvény nem cigányellenes, nem szegényellenes, nem sérti senki jogait, mert az ingatlanjáért ugyanannyi pénzt ad az önkormányzat, vagy másik helyi lakos, mintha szabadon adta volna el az ingatlanját…

Még azt is végig hallgathattuk, hogy majd az esetleges túlkapásokat a megyei főispánok, bíróságok majd megszüntetik.

Egy újabb szög a jogállamiság koporsójába. Az ilyen politikusok, miniszterek, közigazgatási vezetők csak önmagukkal önazonosak.

Kuncze Gábor 75 éves. Szakmai köszöntő és ünneplés.

Az Ő 75 évéből 4 évig közvetlen munkatársa voltam a Belügyminisztériumban. Ő miniszter, én főosztályvezető, amely nagy távolság a közigazgatásban. Azonban annyiban különleges helyzetem volt a hierarchiában, hogy mint választási iroda vezető csak a miniszter volt a közvetlen főnököm, a helyettes államtitkárok és államtitkárok szintje kimaradt közöttünk. Sőt, még a kabinetfőnök is meggondolta, hogy felhívjon-e telefonon (azért egyszer-kétszer megtette, sőt egyszer még fegyelmivel is megfenyegetett).

Kuncze Gábor közigazgatási munkastílusa a „szelíd meghallgatás” módszere volt. Hagyta az értekezleteken az érvek és ellenérvek csatáját, de ha kezdtek eldurvulni a viták, akkor azt mondta: „Térjünk vissza az eredeti témához!” és továbblépett. A Boros Péterhez szokott (keménykezű és rögtönzött döntéseket hozó) apparátus kezdetben gyengeségnek hitte, de hamar kiderült, hogy Kuncze határozott karakter, aki fölöslegesen nem avatkozik be a közigazgatási folyamatokba, megelégszik azzal, hogy a költségvetéssel határozott irányt szab a munkának.

Két sikeres közigazgatás fejlesztési döntését is megemlítem: a népességnyilvántartás rendszerének a rekonstrukcióját és az okmányirodák tervének kimunkálását. Ezek a témák nem váltják ki a lakosság azonnali lelkesedését, és a közigazgatás más minisztériumaban féltékenységet, irigységet és támadásokat ösztönöznek. Miért? Mert a modern közigazgatásnak ez a lelke, az élesztője a hétköznapi munkában.

1994-re a népességnyilvántartás rendszere romokban hevert. A személyi számmal kapcsolatos értelmetlen viták, a politikusok és közigazgatásban érdekelt minisztériumok személyeskedő támadásai kétségessé tették a közigazgatási nyilvántartások naprakészségét, amely az ügyfeleket – és az ügyintézőket is – akadályozta az ügyek elintézésben. Kuncze Gábor ezt értette meg, és ezért adott helyet és pénzt a rekonstrukcióra. A döntése után 2 évig kemény munkával sikerült helyreállítanunk és számítógépes támogatással  fejleszteni a népességnyilvántartás országos rendszerét! Az avató ünnepségre is csak vonakodva jött el: „Működik?” „Igen!” „Akkor elmegyek hozzátok 10 percre!” Nem volt szalagátvágás, nem volt pezsgőzés, csak szerény taps fogadta a minisztert, amikor belépett az új számítógép központba. …és 10 perc múlva elment.

1996-ban egy másik fontos döntést hozott. A választási irodák tapasztalatait értékelve, azt mondta, hogy a választásokat már üzemszerűen működtető igazgatási és számítástechnikai rendszert kell a magyar közigazgatás motorjává fejleszteni, és minden lakossági ügyintézést az „okmányirodákba” kell összpontosítani. Felbojdult a közigazgatási méhkas.

Akkora lett a zúgolódás, hogy koalíciós vita keletkezett az MSZP és az SZDSZ között az okmányirodákról, amelyet jó érzékkel tudott kezelni a miniszter. Elindulhatott a rendszertervezés és jogszabály előkészítés. a munkával végeztünk is 1998 tavaszára. A belügyminiszter benyújtotta a kormány elé a javaslatot.

Mi izgatottan vártuk a miniszter tájékoztatóját a kormányülésről. Röviden csak annyit mondott: „A miniszterelnök úgy döntött, hogy a választási győzelmünk után (1998) ez lesz az első közigazgatási fejlesztés, amit megvalósítunk.”

A választást a Fidesz nyerte és elkezdte megvalósítani az okmányirodákat.

Most elrontsuk a születésnapi hangulatot ezzel a mondattal? Nem! A magyar közigazgatás törzse jó emlékekkel gazdagodott és a lakosság is megismerhette az ügyfélbarát ügyintézést Magyarországon!

2025-11-12 13 óra a Rádió Bézs az interneten. Márton napjától elkezdődött a kacsa-liba szezon. Bár pecsenye kacsát-libát egész évben lehet kapni, de a hagyomány szerint ez az időszak a szezon. Egészben is vehetünk pecsenye kacsát, de hízott kacsából két comb többe kerül, mint az egész. Ha egy egész pecsenye kacsát veszünk (egész libára már nem is gondolunk), akkor gondosan kell tervezzünk a felhasználást. A töltött libanyak hagyományos zsidó étel. A választóvonal a máj: tegyünk bele vagy sem? Kacsa vagy libalevest lehet-e macesz gombóc nélkül főzni? Lila vagy fehér káposztából készítsük-e a dinsztelt káposztát, Szuvidáljuk vagy lassan süssük a kacsa-liba combot? A válaszokat hallgassuk meg!

Kultúrharc

„Csak asszony ne volna a világon”. Kincs István könyvének kissé meglepő ez a címe, főleg, mert a címlapon egy fiatal pap sétál a templom előtti főtéren, hátterében egy Szűz Mária szoborral. Mit gondoljunk egy papról, aki ezt mondja?

A szerző 1899-ben írta ezt a veretes mondatot, amelynek az értelmén azonban el kell gondolkodnunk. A szerző maga is pap, aki a család és az anyaság védelmére eleve hivatott. Az asszony szó a magyar nyelvben férjezett és gyermekes nőt jelent. Ezek szerint valaki lehet nő, de nem lehet asszony a világon? Lehetne ez valami szerzői tollhiba vagy az ördög kijelentése Faust szájából?! Biztosan nem lehet tollhiba, mert az elbeszélés-gyűjtemény zárótételében ezt a mondatot legalább tízszer elolvashatjuk. Ha tartalmilag vizsgálódunk, akkor mit jelenthet, hogy „asszony ne volna a világon”? A férfiak önmegtermékenyítési képességét? Vagy végső elkeseredést az Isten teremtette világ rossz felépítése miatt?

A kötet minden elbeszélésben a férfiak boldogtalanságának, sikertelenségének az okai az asszonyok. Veszekedősek, lusták, csalárdok, megkeserítik az ember (a férfi) életét.

Ráleltünk tehát a szerző mondanivalójának – a címbe is foglalt – lényegére.

Azonban rejtett mondanivalókat is kifejthetünk a szövegből. A szegény emberek gyerekeinek a tanításának/tanulásának a feleslegessége a korabeli iskolareform (Eötvös József vallás- és közoktatási miniszter tevékenysége) ellen íródott. Történelmi példát kaphatunk abból, hogy a derék falusi „tanító bácsi” milyen népszerű a parasztok körében, mert a gyerekek iskolába járás címén a földeken dolgozhatnak és nem kell gyötrődniük az iskolapadban.

A történelmi remiszcenciák (emlékek) is jellemzik az egyes írásokat. A szerző visszahelyezi a korának egyes eseményeit a régmúltba: a Thököly-Rákóczi szabadságharc idejébe és onnét keres szellemi támogatást a dicsőséges csaták emlékeiből.

Érdemes egy kicsit foglalkozni az írói nyelvezettel is. Az egyes elbeszélések a nyelvújítás (XVIII. sz. vége – XIX. sz. közepe) „régies” magyar nyelvén íródtak. Az elbeszélő azonban maga is gyárt régies szavakat, szófordulatokat, sőt mondatokat, hogy a ősi nemesi-paraszti világ hangulatát bevihesse a történésbe. A kor kialakuló keresztény-kurzus stílusához finoman igazodva egy-egy mondattal szalon zsidózást és áldozathibáztató cigányozást is magára veszi. Kifejezetten kárhoztatja azokat, akik a XIX. sz. végén „modern novellisták” nyelvét használják és terjesztik.

A szerző elbeszéléseit 1949-ben indexre tették, ami a korszak nyelvén a betiltást jelentette. A hivatkozást az író Trianon-revizionista politikája és ilyen betiltott szervezetekben való tevékenysége jelentette. Valószínűleg kár volt ilyen nagy büntetést kiróni, mert Kincs Istvánt és műveit a történelmi feledés is eltemette.

A könyvet 2025-ben kiadta a Táncház Alapítvány. Az újbóli megjelenést a Nemzeti Együttműködési Alap, a Miniszterelnökség és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatta. A kötet szerkesztője Grozdits Károly kultúrharcos.