Jogállam, jogtudósok, törvények, jogalkalmazók, állampolgári jogtudat. Sok-sok feltétele van annak, hogy emberek biztonságban érezzék magukat saját államukban. A pártpolitika mindig egyszerű történelmi ikonokat állít a nép elé az általa képviselt értékekről: István a stratéga, Mátyás király az igazságos, Horthy a …, Kádár a… Általában ezen ikonoknak nincs sok köze a valósághoz, de a sulykolásukkal sok szavazatot lehet elérni.
Egy állam jogrendjének számos összetevője van, és a pártok politikája ritkán jelenik ezen a területen a társadalmi nyilvánosság előtt. 1989-ben a jogállamiság eszméjének a meghirdetése és megvalósítása azonban kivétel volt, ez az alkotmányos alapelv (is) általános elfogadottságra talált a társadalomban.
Kopik a jogállamiság eszméje
A jogállamiság eszméje azonban a két értized alatt sokat kopott az emberek szemében, mert a bíróságok képtelenek voltak az állampolgárok egymás közötti jogvitáit (pl. válóperek, birtokháborítások), továbbá a gazdasági felek közötti jogvitákat (pl. hibás teljesítés, kölcsönön szerződések) gyorsan lezárni. A büntetőbírósági ügyek is évekig húzódnak, és a tudósok szerint a magas bűnözési szint alapvető oka az, hogy nagyon alacsony a lebukás és a gyors ítélet esélye. Mielőtt azonban a bíróságok felett törnénk pálcát minden évekig húzódó bírósági ügy miatt, arra is világosan rá kell mutatni, hogy a kormányok sem sokat tettek a bírósági eljárások gyorsítása feltételeinek megteremtéséért.
A választások kapcsán is érezni lehetett az elmúlt két évtizedben a jog erejének a lanyhulását: a pártok, sőt parlamenti pártok maguk voltak kezdeményezői egyes választási csalásoknak: pl. ajánlószelvények, fekete pénzek, láncszavazások, kampánycsend sértések, sőt arra is volt példa, hogy egy pártelnök maga járt elöl törvénysértésre buzdítással (’Oszt jónapot!)
A rendőrség rendszeresen megtagadta a kétszer vagy többször szavazók ügyeiben a választási iroda által tett feljelentések nyomozását, az ügyészség figyelmeztetéssel és nem vádemeléssel zárta le az ilyen ügyek egy részét, a bíróság is enyhe fokban találta társadalomra veszélyesnek a kétszer vagy többször szavazókat. A politika ma is megakadályozza, hogy a választási bűncselekmények feljelentéseiről és a jogerős bírósági ítéletekről nyilvános statisztikai adatok szülessenek.
A pártok leleményes találmánya, hogy egy adott társadalmi viszony vagy élethelyzet vitájában „joghézagot” kiáltanak a törvényre. Bár minden jogi szakértő tudja, hogy nincs semmilyen joghézag (pl. ittasan gépkocsit vezető országgyűlési képviselők rendőrségi tettenérése), azonban mégis sokan megúszták a büntetést mindaddig, amíg az Országgyűlés törvényt alkotott arról, amiről már volt törvény. Joghézagot kiáltók és ittas vezetők minden pártban akadtak a választási törvények kapcsán is.
A jogállamiság – egyik - pillére a független bíróság. A jelenlegi kormánypárt már nem is titkolja, hogy a vezető bírókat azért küldte el nyugdíjba, hogy a megfelelő (politikailag szolgálatkész) magatartásra késztesse a bírói kart. A formális indok a bírósági eljárások felgyorsítása volt, amely azonban nem gyorsult, sőt tovább lassult.
Primitív törvényalkotás
2010-től beindult a törvénygyártás. A „primitív” látszólag erős jelző, egy szaklapban azt kellene helyette írni, hogy „kazuisztikus”, amely azonban tartalmilag sokkal elmarasztalóbb jelző. Azt jelenti „jogelvek nélküli”, alapelvek nélküli jogrendszer. A XIII. században már törekedtek arra a törvényalkotók, hogy egy típusú életviszonyra egy törvényt alkossanak. A magyar jogfejlődésben 1880-ra jutottunk el oda, hogy az „eseti jog” lassan felemelkedik általános jogelvek alapján absztrakt normákká, amikor a hasonló életviszonyokra átfogó magatartási szabályokat állapít meg az állam, és a bíróság dolga a törvény általános szabályának az alkalmazása egy adott esetre. Hogy érthetőbb legyen: a középkorban a királyi törvényekben az emberölés büntetése attól függött, hogy ki volt az elkövető (férfi vagy nő), mikor és mivel követte el a tettét (éjszaka vagy nappal, késsel vagy bottal), a sértett vagyonos volt vagy vagyontalan, stb. stb. A Csemegi kódexben minden konkrét esetre egyetlen alkalmazandó mondat született: aki mást megöl, börtönbe zárják vagy halálra ítélik a bíró ítélete alapján. A kazuisztikus törvényalkotás az önkényre, az absztrakt normák a független bíráskodásra adnak lehetőséget.
Megszűnt a törvények társadalmi, szakmai vitája. Egyéni képviselők vezérük politikai intenciói alapján bármilyen értelmetlenséget leírnak, beadják törvényjavaslatként és két nap múlva a törvény megjelenik a Magyar Közlönyben (a törvény hibás sorszámát egy hét múlva korrigálják, a hibás tartalmát nem.)
A jelenlegi magyar törvényalkotás visszafelé megy az időben: egyre konkrétabbak lesznek a normák, amelyek egyre jobban szűkítik a jogalkalmazók lehetőségeit. Viszont egyre tágabb tere nyílik a politikusoknak: „erre az esetre is alkossunk új törvényt!” Az új törvény pedig garantáltan a parlamenti többség pillanatnyi érdekét fogja szolgálni. A jelenlegi kazuisztikus jogalkotás a jogalkalmazásban az önkényt erősíti.
Elmélet helyett gyakorlat
Az egyetemeken a forrás- és az autonómiacsökkentéssel párhuzamosan az oktatás tartalmában is radikális változások kezdődtek. A társadalomtudományok területén oktatók között - és a hallgatók között is - megjelent az elméleti és a gyakorlati oktatás arányának a vitája. Ez a vita nem feltétlen generációs jellegű, mert a fiatal oktatók között is vannak olyanok, akik az elméleti tárgyak oktatásának a fontosságát hangsúlyozzák, és vannak idősebb tanárok is, akik a kurrens és azonnal hasznosítható eredményű tantárgyakat és módszereket preferálják. A jogász és politológus képzés területén növekszik a jogpozitivista (önmagában a Magyar Közlönyben megjelent jogszabályokat ismertető) megközelítés igénye, és a hallgatók is (főleg a tandíjfizetők) a könnyen hasznosítható praktikus tudásra tartanak igényt. Az értelmiségi pályákra felkészítő egyetemeken (és majdnem mind ilyen) nem lehet kérdéses az elméleti (történeti, komparatisztikai, szociológia, stb.) oktatás szükségessége. Szánandó az a kormányzati politika, amely nem ebbe az irányba törekszik. Szánandók azok az egyetemi tanszékek, amelyeken célul tűzik ki a megbuktatható hallgatók arányának csökkentését a bevételek potenciális csökkenése miatt.
Tapasztalat vagy dinamizmus
Természetesnek kell tekinteni, hogy az idősebb generációkat fiatalabbak váltják fel a családban, a munkahelyeken és a közéletben is. A politikai változások, háborúk vagy forradalmak, ellenforradalmak azonban kiejtenek korosztályokat a természetes sorrendből. Most éppen a közéletben történik a közép- és idősebb generációk kiiktatása a természetes kiválási sorrendből. A jelenlegi kormánypárt – bár még nincs polgárháború – de korosztályokat iktat ki a munkahelyekről és a közéletből. (Bár ez a folyamat már 2004-ben megkezdődött, de virágkorát 2010 óta éli.)
Nem racionális a forradalmak esetén sem, hogy a társadalmi csoportokat, rétegeket fizikailag is likvidálnak. De fülkeforradalom esetén természetellenes, hogy generációkat törölnek a munkahelyekről és a közéletből. Ez az adófizetők anyagi vesztesége, a társadalom erkölcsi vesztesége. Midőn a jelenlegi kormánypártok szigorúan büntetik a piti bűnözőket, addig százmilliárdokat pazarolnak el, és depresszióba kényszerítik az idősebb generációt. Eltékozolják a szakmai és társadalmi tudást és a fiatalabb generációk legaktívabb csoportjait külföldre kényszerítik.
A kormány humánerőforrás politikája természetellenes. Ifjak tömegeit helyezi tapasztalatot igénylő állami pozíciókba. A fiatalok örömmel vállalják a nagyobb társadalmi és anyagi megbecsülést, hiszen kihívást látnak benne. De nem látják ennek az árát: a főnökeik olyan utasításokat adnak nekik, amelyeket örömmel végrehajtanak, de képtelenek átlátni az utasítás szakmai és politikai következményeit. Vagy ha átlátják, akkor a legjobb esetben cinikusak lesznek. Rosszabbik esetben olyanok lesznek, mint a jelenlegi kormánypárti főnökök: dinamikus despoták.
Jogász helyett jogtechnikus
A jelenlegi kormánypártok feloldották az állami képesítési rendszer szakmai alapelveit. A jogi osztályvezetők lehetnek ”nem jogászok”, a jegyzők bármilyen alacsony szintű képesítéssel rendelkezhetnek – még kell írni-olvasni tudni – de ez nem lesz kötelező, ha a polgármester sem tud. A közszolgálati egyetemen a rendészeti szervek eluralták a közigazgatási képzést „FEL, VIGYÁZZ!” vezényszóra folyik a civil oktatás. Miért célja ez a jelenlegi kormánypártoknak? Egy jogtechnikust nagyon könnyű utasítani a főnöknek: „Ezt kell csinálni! Keress érveket mellettünk!” 1970-80 között volt ilyen vezető magatartás a termelőszövetkezetekben, de akkor legalább megfizették a jogtechnikusokat, most éppen kiesnek a középosztályból. (Magánemberként szégyellik magukat az alávetettségük kényszerű elviseléséért. De a kevés pénz is jól jön. A magyar értelmiségnek ez 1848 óta problémája.)
A Nemzeti Választási Bizottság 9 évre kinevezett tagja nem kell, hogy jogász legyen. Sőt, még csak az sem volt követelmény a regnálókkal szemben, hogy valaha is foglalkoztak választással. Ők az 1948-as „munkásigazgatók” méltó utódai: „A mi kutyánk kölkei, majd megtanulják!”. A szakmai ellenvetések esetén majd megvigasztalja őket a havi ellátmány, amelyet ők kapnak, a reklamálók meg nem kapnak semmit. Felemelni valakiket szakmai tudás nélkül magas szakmai közjogi rangra: a kinevezőket minősíti.
Indokolás helyett formanyomtatvány
A 2010 óta regnáló kormánypárt bevezette az indoklás nélküli elbocsátás intézményét az állami alkalmazottaknál. Erre azért volt szükségük, mert nem akarták leírni a szakmai követelményeknek megfelelő szakemberek elbocsátási papírjában, hogy: saját, szakmailag felkészületlen, de a kampányban érdemeket szerző személyt veszünk fel a helyére.
Nos, a kampányban érdemdúsak többsége nem értett semmilyen szakmához, ezért arra is szükség volt, hogy amíg az új munkásigazgatók betanulnak, addig se derüljön ki róluk, hogy nem értenek a munkájukhoz. Így, megszűnt a döntések indokolási kötelezettsége. Elegendő annyit írni, hogy „Csak”. Így van ez a törvényalkotási folyamatban is. Értelmetlen, kusza mondatok a normaszövegben, hiányos törvényi indoklások, amelyek a normaszövegek leegyszerűsített szibarita vázai.
A hatósági jogalkalmazásban dúl a formanyomtatvány: Ctrl+c–vel másolt szövegek, összefüggés nélküli mondatok a határozatok indokolásában.
A Polgári eljárási jog tanszékvezetője 1974-ben azt mondta az előadásán: „A rendelkező részt – 10 év után - bármely titkárnő meg tudja írni a bíróságon! De az indokoláshoz jogásznak kell lenni!”
A jelenlegi kormánypártok vezetői titkárnők, akik hatalmat kaptak felettünk.
2014-ben leváltja őket a választók többsége?!
(Megjelent az Élet és Irodalom 2013. december 6-ai számában)