A szavazatok erejével ...

Elhunyt Psota Irén

https://www.youtube.com/watch?v=2ACNwPAjji4

Rövid a sor a pénztárnál…

Szombaton délelőtt indulok bevásárolni, mert a szokásos vasárnapi kényelmes bevásárlást a politikusok elirigyelték. (Nekik egyébként is a gépkocsivezetőjük és a házvezetőnőjük vásárol be hétköznap, munkaidőben.) Nagy tömeg van a bevásárlóközpontban, igyekszem a listát gyorsan letudni, és egykori főnökömre (jaj, de megöregedett!) is csak másodperceket szánok.

Gyerünk fizetni! A végtelennek látszó pénztárak soránál végtelenül kígyóznak a sorok. De hopp! Ennél a pénztárnál csak ketten állnak előttem! Odakormányzom a bevásárló kocsit, és készítem a vásárlói és a hitelkártyámat, amikor az előttem álló kedves, antipatikus fiatalember (Hofi), hirtelen félrelöki a kocsimat és egy fél kanadai tökkel a kezében vadul futásnak ered, visszafelé. Sebaj, majd biztos mindjárt jön! De nem jön. Jön viszont egy helybéli takarítónő, aki hangosan beszélgetést kezdeményez a pénztárosnővel arról, hogy kinek meddig van ma a munkaideje, és milyen jó lenne, ha már este 10 óra lenne, de még csak délelőtt 10 óra van, továbbá mekkora hüje a főnöke, mire az érdeklődő hallgatóság, fizetésre váró közönség megtudja, hogy a pénztárosok főnöke sokkal hüjébb…Az éppen fizetésre váró hölgy lassan elveszti érdeklődését a hülyézők iránt és készpénz vagy bankkártya helyet átnyújt a pénztárosnak egy nagy köteg vásárlási utalványt. Mint a 100 karú Siva kezdi meg működését a pénztárosnő: egyik kezével számolja az utalványokat, másik kezével heves gesztikulál a takarítónő felé, hogy mikor lesz már ennek vége?! A sorban előttem álló és ideiglenesen eltávozott kedves, antipatikus fiatalember még mindig sehol. A hirtelen beállt munkaközi szünetet jól kihasználja a pénztáros és takarító. Újabb munkahelyi témába kezdenek harsányan, és közösen várjuk a vadul eltávozott kanadai tököt lóbáló kedves, antipatikus fiatalember visszatértét. Felismerve a helyzet fonákságát, arra a gondolatra jutok, hogy visszarakom a bevásárlókocsiba a kipakolt holmimat és másik pénztárhoz állok, de ebben megakadályoz a mögöttem álló hosszú sor, akik szintén örömmel álltak be a rövid sorba, és nem hajlandók feladni az elért kedvező pozíciójukat.

Végre megérkezik a kanadai tökös kedves fiatalember, immár mind a két kezében egy-egy kanadai tökkel. Félrelökdös mindenkit, akik útját állják a saját bevásárló kocsijához és No. 1 pozíciójának. Megkönnyebbült sóhaj száll az ég felé a fizetésre ácsingózók sorából, midőn váratlanul a biztonsági őr lép a pénztárosnőhöz, majd halk suttogásba kezdenek. Diszkrét diskurzust egy-egy félhangos kacagás szakítja meg, a pénztárosnő régi-régi énje szakadhat fel a mélyhangú férfi brummogásra. A két kanadai tököt még mindig kezében tartó kedves, antipatikus fiatalember őszinte felháborodással utasítja rendre a pénztárosnőt, hogy mit szabad és mit nem szabad munkaidőben csinálnia. Jó, jó majd folytatjuk! – tolja el magától a pénztárosnő a hátulról a nyakába búgó basszust. …és a pénztárgépbe csap. A kedves, antipatikus fiatalember már a fizetéshez készülődik. Előhúz a zsebéből egy nagy köteg pénzhelyettesítő vásárlási utalványt. A pénztárosnő emelt hangon utasítja rendre a kedves, antipatikus fiatalembert: Várni kell, amíg az előzőt aláírom! És várunk, amíg aláír. Visszatér a hangos takarítónő, de hiába intéz újabb filippikákat a főnökség ellen, a pénztárosnő csak aláír, aláír és aláír…Most következik a kedves, antipatikus fiatalember kötegje: számol, aláír, számol, aláír… és elrontotta! Újra kell számolni mindet! S pénztárnál sorban állók már lemondtak a szombati ebédről, és mindenki azt számolgatja, hogy vacsorára hazaérnek-e?

Végre, végre mi következünk! Ám, két tétel után a harmadikat már nem veszi be a gép. A gondos pénztárosnő egy blankettát vesz elő, és felírja az áru nevét és a gyártó céget. Midőn igyekszik az egyik betűt a másik után lemásolni, addig is kéretlen oktatást tart a lankadt sorbanállókhoz azokról a cégekről, amelyek nem általják hibás vonalkódot nyomtatni az árucikkre. Végre, végre, végre, vége! Szabad madárként röppenünk el a pénztártól, amikor még utánunk száll a pénztárosnő – joggal – méltatlankodó hangja: Nem tudnak köszönni?!

Sorry!

https://www.youtube.com/watch?v=fRh_vgS2dFE