...alkalmi vers a zsarnokság állásáról...
…az én hazám nemrég még sietett Európába..,
ma már gyermekeitől szeretni sem hagyja magát..,
…itt ma már a sánta kutyának is hazug a lába..,
s a keserűség felduzzadt taván már-már szakad a gát..
…telt mellein nadálylik megannyi vérszipoly..,
kincseiért varjak, s hörcsögök versenyeznek..,
tele pofájukon állandóan ott ül az ördögi vigyor,
s pökhendin üzenik, hogy „..ez még csak a kezdet..”
…az én hazám elrabolt szívében vakondok laknak..,
de ürüléküktől az ország vére már gyászfekete..,
az emberek régi szép dalokról, táncokról álmodoznak..,
…ébren azt se kérdhetik: „..méltatlankodni szabad-e?”
…e gyötrött szívbe naponta új brávó-döfés hatol..,
a részeg zsarnok átható szagától támolyog a szél..,
egyre újabb aljasságok indáznak a televény alól..,
míg a zsarnok - mű-sértődötten -, rágalmakról beszél…
…az én népemet soros alávalók mindig is becsapták,
mert ez a nép legalább ezer esztendeje becsapható,
de a zsarnokokat csak ideig-óráig védte a rendőr-hapták:
akik nevén akarták nevezni, azoknak végül „..bejött a Szó…”
--