A szavazatok erejével ...

A hatalom megszállottja

Mindannyian gyakorlunk valamilyen hatalmat mások fölött. A legegyszerűbb hatalomszerzési mód a szülőké. Nem kell hozzá tudni semmit, nem kell iskolát végezni, nem kell a jövőbe látni, elegendő csak a biológiai ösztöntől hajtva egy partner hozzá, aki hajlandó rá, vagy ha nem, akkor úgy is jó.

A hatalomgyakorlás a gyermek fölött korlátlan, legfeljebb csak az önkorlát szab határt neki. A családon belüli erőszak elleni küzdelem csak néhány évtizedre tekinthet vissza még a civilizált társadalmak életében is. Az idősebb korosztályok zöme a rendszeres apai/anyai pofonok (nadrágszíj stb.) világában nőtt fel, és „mégis ember lettem” tekintenek sokan vissza a gyermekkorukra. A társadalmi többség által is támogatott „bevett” fizikai erőszak a kultúra, az erkölcsi szabályok része. Ezek a szabályok nagyon lassan változnak, több generáció kell hozzá. Én mindig jóérzéssel és szeretettel gondolok vissza édesanyámra, aki óvott az apai fizikai fenyítéstől, de szerencsére apám haragja is gyorsan elszállt. A gyermekek egy részét ma is rendszeresen verik a családon belül. A feleség, élettárs fizikai fenyítése a társadalom egy részében napi gyakorlat, sőt, szélesebb körben elfogadott módszer.

A hatalomgyakorlás legédesebb fajtája – a gyakorló számára - a fizikai erőszak mások ellen. A hatalom tudata felment minden felelősség alól, sőt, még alapot is ad felsőbbrendűség kinyilvánításának: a jó uralkodik a gaz fölött, a jog az erős oldalán áll, a bűnös nyerje el méltó büntetését. Azonban a megvert ember lelkében lassan gyűlik a harag. Évekig, évtizedekig nem üt vissza, sőt a „ius murmurandi” sem lángol fel a lelkében, de gyűlik benne a feszültség. Ha a megvertek, megalázottak elől egyszer csak eltűnik a gát, akkor viszont elemi erővel tör fel a visszavágás vágya és tettei.

A hatalomgyakorlás formája a „nevelés”, amely mögött ott áll a fizikai megtorlás lehetősége is. A családon belül is gyakran jelen van ez a magatartási forma, amelyet a pszichológusok a „rideg és érzéketlen” szülői magatartásnak írnak le. A szépirodalomban, de a hétköznapokban is gyakran láthatunk ilyen szülői magatartásokat, amelyek a családból való kitagadás szankciójával is járhat. A feltétlen „erkölcsös” normák alkalmazása, a hagyományok görcsös tisztelete, a tekintélyelv állandó és következetes érvényesítése az alávetettekből a folyamatos alkalmazkodást kényszerít ki. Az iskolában ma is pedagógia gyakorlat a fegyelmezés, a drill, amely a hazafias nevelés álcájába bújva  szolgai alázatra kényszeríti a gyermekeket és a fiatalokat.

A hatalomgyakorlás hétköznapi formája az egzisztenciális függés kihasználása. A munkafolyamatok szükségszerű eleme a munkához közvetlenül kapcsolódó magatartási szabályok betartatása, amely szoros összefüggésben van a munka primitív vagy kreativitásra is lehetőséget adó formáival. A gyáripari termelés, az ember robotként való alkalmazása, az alacsony kulturális színvonalon elvégezhető fizikai munka lehetőséget ad a munkáltatónak (a tulajdonosnak) arra, hogy a munkához közvetlenül nem kapcsolódó magatartási szabályokat is előírjon, és azok megszegése esetén a munkából való elbocsátás büntetését alkalmazza. Bevett kényszerítési forma, még a szellemi munka területén is, az előrelépés lehetőségének a szexuális és egyéb személyes szolgáltatásokhoz való kötése a munkáltató részéről.

A hatalomgyakorlásra jó alkalmat nyújt az emberek életében az a viszonyrendszer, amely át- és átszővi a kapcsolatokat: rendőr, hivatalnok, jegyellenőr, biztonsági őr, eladó, pénztáros stb. és a civil ember kapcsolata. A civil ember alárendeltsége ideiglenes. Hogy a mai – járvánnyal terhelt - életünkből vegyem a példát, a rendőrnek joga van ellenőrizni, hogy indokoltan tartózkodunk-e az utcán. A biztonsági őr jogosult megkérdezni, hogy hány évesek vagyunk, mert a 65 éven felüliek csak 9-12 óra között, a fiatalabbak csak reggel 9 előtt és 12 óra után vásárolhatnának. Azonban a vírusmentes időszakból is konfliktusok ezreit tudjuk sorolni az utazással, a vásárlással, a közlekedéssel, a sporttal, a szórakozóhelyekkel kapcsolatban. Az ideiglenes főnökeink magatartása szoros összefüggésben van az illető kulturáltságával, a munkaköréből adódó stressz nyomással, a korábbi ügyfélkapcsolatból szerzett tapasztalatokkal. Azonban a konfliktus pillanatában általában nem a józan meggondolás, hanem a felszökkenő indulat lecsökkenti önkontrolunkat. Amikor megszűnik a konfliktus az ideiglenes főnök és a civil ember kapcsolatában, akkor sokaknak hetekig tartó beszédtémát jelent a családtagokkal, barátokkal, ismerősökkel való beszélgetésben: „Képzeld, akkor azt mondta…” Mások könnyebben napirendre térnek a konfliktus fölött: „Nyugdíjas koráig rendőr (hivatalnok, eladó, pénztáros, ellenőr stb.) marad… és ki nem…

Ideiglenes főnökeinket a konfliktus keletkezése pillanataiban megszállja a hatalom ihlete: „Én vagyok a főnök!” „Ez a senki megszegte a szabályt!” „Azt hiszi neki mindent szabad?!” „Megmutatom neki…!” „Lázadsz féreg?” Az egzisztenciális főnökünket ez az ihlet folyamatosan ösztönzi. A fizikai erőszaktevőnk jogosnak tekinti fellépését és a védekezést jogtalannak tartja.

Nos, így van ez a politikában is. Az erkölcs nélküli politikusok két féle szabályt szegnek meg folyamatosan saját tevékenységükben: a politikájukat folyamatosan hazugságra építik, a nyilvánosság kizárásával titkos döntéseket hoznak mások felett.

Az erkölcs nélküli politikusok visszaélhetnek a szülői hatalommal is, készek a fizikai erőszakra mások ellen, nevelni akarják a népet, kihasználhatják az egzisztenciális függőségükben levőket, sőt, konkrét esetben még ideiglenes főnökünk is akar lenni…

Nem minden politikusa hatalom megszállottja! Tisztelet a kivételnek. Nekünk most ilyen jutott. A parlamenti ellenzéki pártok (már nincs is parlament!) most ismerik fel, hogy diktatúra van. A nyugat-európai politikusok, most kezdtek diktátorozni. Pedig tudjuk, hogy hogy az új alaptörvény elfogadásától, 2011. április 25-étől Magyarországon diktatúra van. Finoman fogalmazva a hatalom megszállottja uralkodik a népen.

„Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Körötte csend amerre ment,
És néma tartomány.

Montgomery a vár neve,
Hol aznap este szállt;”

(Arany János: Walesi bárdok)

Fotó:Wikipedia