Az olasz egységet ünneplik március 12-én.
Midőn az „olasz egység” ünnepét éltetik és éneklik az olaszok, addig gondoljunk egy percre Garibaldira és az őt támogató magyar katonákra (pl. Türr István), akik kivívták az olasz egységet, majd politikailag félreállították őket: köztársaság helyett királyság lett az államforma.
Az olasz egység megteremtésének másik fontos eseménye az az 1860-ban megtartott népszavazás volt, amelyen az olaszok úgy döntöttek, hogy a közvetlen demokrácia eszközével is megerősítik az olasz egységét. Kár, hogy a népszavazáson hatalmas csalások voltak. A csalásokat az olasz arisztokrácia szervezte és fizette. Mindezt részletesen olvashatják az érdeklődők Lampedusa: Párduc c. művében. http://hu.wikipedia.org/wiki/Giuseppe_Tomasi_di_Lampedusa
A népszavazás hivatalos adatait Hóman Bálintnál olvashatják: „Ilyen körülmények között újabb lehetőségek nyíltak Cavour számára, aki nem soká maradhatott távol az ügyek irányításától. 1860 januárjában ismét miniszterelnök s eléri, hogy a középitáliai államok csatlakozásának kérdését, a Napoleonnal folytatott tárgyalások után, a népek önrendelkezési elvének megfelelő népszavazás döntse el. Toscana és Emilia 1860 március 11- és 12-n 792.577 szóval 15.051 ellen a Szardiniával való egyesülés mellett döntött. Ugyanez volt a szavazás eredménye Bolognában, Modenában, Parmában és Piacenzában. Cavournak e sikere jelentős lépés az Olaszország egysége felé vezető úton. Savoya 130.538 szóval 235 ellenében, Nizza pedig 24.445 szavazattal 160-al szemben, a francia császársággal való úniót kívánta. Szardiniának megérte e területek átengedése III. Napoleon támogatását. A következő mozzanat Nápoly és Szicilia csatlakozása volt.” Forrás: http://vmek.oszk.hu/07100/07139/html/0001/0005/0002/0003/0005-149.html
Az egyetemi tannórák hagyományos és szép nyitó mondata: Már a görögök is...És tényleg!
