A 2010. évi országgyűlési választás után elöntötte országunkat a „nemzeti” jelző. (Még frappánsabb volna, ha azt írnám, hogy nemzetünket elöntötte a „nemzeti” jelző.) Élen járt ebben az átkeresztelésben a kormány, mert minden minisztériumra ráakasztotta a nemzeti jelzőt, és így a köznyelvben érthetetlen minisztériumi elnevezések születtek. Az alaptörvény be is sikerült néhány tucat nemzeti jelzőt elhelyezni. A Rajkó Zenekart is sikerült Nemzeti Rajkó Művészegyüttesre átnevezni. A nemzetpolitika szót is megkísérlik egyesek kisajátítani.

A politikai indulatból való átkereszteléssel sokan nem értettek és értenek egyet, mert a társadalmi szakadékot mélyíti a nemzeti-nemzetietlen, magyar-nem magyar-idegenszívű ellentétek mesterséges kialakítása. Zsigeri indulatokat kívánnak egyesek gerjeszteni, mások játéknak tekintik az átnevezési cunamit. Játék a szavakkal?

Az intézmények elnevezésben azonban nem játék a jelzők megválasztása, mert politikai és jogi értelemben is tartalommal bírnak a szavak, ezen belül a melléknevek és a mondatokban a jelzők.

A választási eljárási törvény javaslatában az eddig „országos” jelzővel illetett választási bizottság az átkeresztelési eljárásban szintén „nemzeti” lett. Mit jelentett az országos jelző? A választási eljárási törvény a választási bizottságok rendszerében földrajzi helyhatározóként különbözteti meg a választási bizottságok feladatait és hatásköreit. Más a dolga a helyi választási bizottságnak, amely községben, városban és fővárosi kerületben működik, mint a nevében is „területinek” nevezett bizottságnak, amely a 19 megyében és a fővárosban működik. Az Országos Választási Bizottság faladata a 20 területi és 3200 helyi választási bizottság tevékenységének az összefogása. Az országos jelző nem helyettesíthető a nemzetivel, mert akkor fogalmilag kizárt olyan ügyekkel foglalkoznia, amely nem magyar. Márpedig a választópolgárok egy része nem magyar. Részben azért nem magyar, mert nem magyar állampolgár (külföldi állampolgárok is szavazhatnak az önkormányzati és az európai parlamenti választáson), másrészt azért nem magyar, mert magyar állampolgárságot nem csak magyar származásúak, hanem bármilyen származásúak kaphatnak és kapnak, akik 10 éve Magyarországon élnek, továbbá olyan külföldön élő magyar állampolgárok is szavazhatnak, akik soha nem jártak Magyarországon, és nem is tekintik önmagukat magyarnak, csupán nagyszüleiket. A magyarországi nemzetiségi országgyűlési és önkormányzati választásokon a magyar nemzeti választási bizottság milyen jogon állapítja meg a 13 nemzeti kisebbségi jelöltekre leadott szavazatok eredményét?

Röviden: a választási eljárási törvényjavaslat nem ismeri a politikai nemzet és a kulturális nemzet fogalmait, sőt az is lehet, hogy szándékosan mossa össze ezeket a fogalmakat?!

Célszerű volna visszatérni a törvényalkotásban az intézmények névadásban a normális útra, mielőtt valamely politikus elő áll azzal az épületes javaslattal, hogy a Nemzeti Választási Bizottság nem számolja meg a nemzetietlen szavazatokat…

 dr. Tóth Zoltán, választási és közigazgatási szakértő

Megjelent: Élet és Irodalom 2013. február. 22. LVII. évf. 8. szám