Nyílt levél Schmidt Máriának és Lánczi Andrásnak, az egyes számú Digitális Polgári Kör örök tagjainak
Kedves Marcsi, Kedves András!
Nem tudok eléggé hálás lenni, hogy végre elérkezett a történelem ama digitális fordulata, amikor Ti ketten, a nemzeti gondolkodás két mesterséges intelligenciával össze nem téveszthető emblematikus alakja, újra zászlót bontottatok, ezúttal a „virtuális tér” felszabadításáért. Külön öröm, hogy nem más kezdeményezésében, mint Orbán Viktor „Digitális Polgári Köreinek” hősies kereszteshadjáratában. Mert ha valaki, hát Ti ketten pontosan tudjátok, mit jelent digitalizálni a valóságot.
Marcsi, veled egy gimnáziumba jártam, egy évfolyamra, s egy társaságba. Akkoriban együtt beszélgettünk történelemről, politikáról, s együtt röhögtük ki azt a tanárunkat, aki még a Magna Chartát vagy a reformkori országgyűléseket is a szovjet-magyar barátságból igyekezett levezetni. Azóta te már beláttad egykori mestered igazát, legfeljebb a „szovjet” szót manapság az „oroszra” cserélted át, ideiglenesen, mert mit lehet tudni. Mindenesetre akkoriban még nem voltál zip-fájlba tömörített történelemhamisító. Akkor még nem volt Terror Háza, csak töredezett emlékezet, zavarba ejtő múlt és nyitott kérdések. Akkor még nem tartottad a zsidóság kiirtását „mellékes szempontnak” a világháborúban, s nem tekintetted a holokausztot a háború marginális epizódjának. S akkor még egészen biztosan képes lettél volna megkülönböztetni Pruck Pált Dózsa Lászlótól.
Marcsi, Te e közösségépítő offenzíva igazi adatbázisa vagy. Olyan vagy, mint egy végtelen kormányzati Google Drive, ahol a történelem újraírásának minden verziója megtalálható, kivéve az eredeti. Te lettél a nemzeti emlékezet digitális kurátora: ha valamit kihagytál, az nyilván nem is történt meg. A múzeumod, a Terror Háza: a múlt hazafiasan átszerkesztett verziója, nem is múzeum, inkább egy állami pendrive, amelyből csak a jóváhagyott fájlok nyithatók meg.
András, veled meg valamikor a Világosság szerkesztőségében dolgoztam. Még együtt kerestük a világ értelmét, bár ma már világos: te korán megtaláltad, és gyorsan ki is használtad. Akkor még gondolkodtál, ma már csak a hatalom visszhangkamrája vagy, filozófiai mélység nélkül, párthangszórón keresztül. Egy gondolkodási parancsfájl, amely kizárólag a NER által jóváhagyott logikai utakat futtatja. Például így nyilatkoztál: „amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája… egy politikai elképzelés végrehajtása… nemzeti érdek.” Aki ilyet leír, az nem filozófus, hanem hűségszolgálati segédlet. Az ilyet nem tanítani kell, hanem feljegyezni a kortünetek közé, „így múlik el a gondolkodás dicsősége” címszó alatt.
András, annyit talán tudsz még: a digitális világ bináris. Van egyes és nulla. Nálad ez a kettő már rég összeolvadt, s gondolkodóból hűséges feldolgozóegység lettél.
És most, hogy egyre kevésbé van valóság, amit meghamisítani kellene, teljes joggal fordultatok a virtuális tér felé. Orbán pontosan látja: a valóság már veszélyes, túl sok ott a tény. A digitális tér viszont tökéletes: bármi fölvihető, mindenki letiltható, minden komment törölhető, és ha valami mégis szúrja a szemet, egyszerűen ráírjátok: „szuverenitásvédelem”.
A Digitális Polgári Körök pedig – ahogy sejtem – éppolyan eleven közösségek lesznek, mint egy Nemzeti Konzultáció: egyirányú, költséges, és kizárólag a válaszadó nevére íródik. Elképzelem, ahogy ti ketten egy Teams-meeting keretében „nemzetileg gondolkodtok”, miközben a háttérben Orbán Viktor profilképe forog, mint egy szent ikon, körülötte kiszámlázható pixelglóriával. A „közösség” szó itt nem a párbeszédet, hanem a gondolatrendőrség felállítását jelenti. Olyan körök ezek, ahol a vélemény már előre ki van nyomtatva, csak alá kell írni, és a rendszer automatikusan elküldi a NER-cloudba. Ez a jövő: nem gondolkodni, hanem letölteni. Az új mozgalom célja: „értelmiségi bázist építeni a digitális térben”. Ez körülbelül olyan, mint pixelből székelykaput faragni.
Kedves Marcsi, Kedves András! Ti már nem is emberek vagytok, hanem nemzeti algoritmusok, hazafiasan kódolt szkriptek a digitális lelkiismeret rendszerében.
Éppen ezért, a régi barátság emlékére tisztelettel arra kérlek benneteket, hogy támogassátok kérvényemet, s legyetek ajánlóim, miután magam is szeretnék belépni az egyes számú Digitális Polgári Körbe, közvetlenül mellétek, közvetlenül Orbán Viktor mellé, s közvetlenül Jakab Roland mellé, a HUN-REN vezérigazgatója társaságába, aki – mint nyilatkozta – a digitális innováció, az ország digitális fejlődésének támogatása érdekében fogadta el Orbán felkérését az első Digitális Polgári Körben történő részvételre. Vagyis nem a MIT (Massachusetts Institute of Technology) képzését, nem a Stanford Universityt, nem az ETH Zürich-et, nem a King’s College Londont, de még csak nem is az ELTE Informatikai Karát vagy az Óbudai Egyetem mérnökinformatikus képzését választja, hanem az első számú Digitális Polgári Kört, ahol első kézből, közvetlenül Orbán Viktortól, Rákay Philiptől, Miklósa Erikától, és Dopemantől sajátíthatja el a digitális innováció csínját-bínját.
Hej, ha én is, én is köztetek lehetnék!
Baráti segítségetekre számítva, szíves támogatásotokat előre is megköszönve, s kérésem pozitív elbírálását remélve,
üdvözlettel,
Gábor Gyuri
(Budaörsi Olvasókör)
