Választási bojkott

A választási bojkott fogalma: a választáson való részvételre jogosult szervezet (párt) arra szólítja fel saját tagjait, továbbá a választópolgárok szélesebb közösségét, hogy a ne vegyenek részt a hivatalosan kitűzött választáson.

A választási bojkott elsődlegesen a szavazástól való tatózkodást jelenti. A precíz fogalom meghatározás azt is tartalmazza, hogy a bojkottot meghirdető szervezet (párt) jelölteket sem állít a képviselői helyekre, nem szerepel egyetlen jelöltjük sem a szavazólapokon. Legtágabb értelemben a bojkottot hirdető párt nen vesz részt a választási kampányban, illetőleg csupán annyiban, hogy a megindokolja a távolmaradás szükségességét.

A választási bojkott felhívás egy tudatos pártfelhívás és az ezzel való tudatos választópolgári egyetértés, amely világosan elhatárolndó a választástól való távolmaradástól. A választástól való távolmaradás tipikus választói magatartás, amelynek a mértéke a polgárok 20-60%-ra is kiterjedhet. A távolmaradás egyéni döntés, amelynek eredete nagyon sok okra vezethető vissza, de nem a kormány politikája elleni tiltakozás a fő mozgatórugó.

Még az önkényuralmi, diktatórikus államokban is a választási részvétel fontos kifejezése az egyet nem értésnek, az politikai rendszer vagy kormány elutasításának.

A választási bojkott szakmailag elutasítandó, mivel a választás a demokratikus állami intézményrendszer része, ezért nem a távolmaradás, hanem a szavazáson való részvétel indokolt.

A választáson való részvétel minden választópolgár erkölcsi kötelessége. Nem indokolható a távolmaradás még akkor sem, ha a bojkottot hirdető párt nem ért egyet a parlamenti többség által kialakított választási törvénnyel. Önmagában az egyenlőtlen feltételek, a választási alapelvek semmibevétele nem ok arra, hogy a választástól távol maradjanak a választópolgárok.

A kormánnyal, a parlamenti többséget adó politikai párttal való egyet nem értés kinyilvánítására akkor is van lehetőség, ha a bojkottot elutasítva résztveszünk a választásokon.

Ha egy párt, egy választópolgár nem talál olyan jelöltet a szavazólapon, akit támogatni tudna, akkor is lehet érvénytelenül szavazni vagy a szavazólapot hazavinni. Az érvénytelen szavazatot kötelező nyilvánosságra hozni, így az megfelelően demonstrálja a kormánnyal, a kormányzópárttal való egyet nem értés tényét. (Magyarországon az érvénytelen szavazatok száma 1990 óta 1-5% között mozog. Kiugróan magas érvénytelen szavazásra az 1985. évi parlamenti szavazáson volt példa az un. országos lista esetében.)

Az érvénytelen szavazatok magas számára a nemzetközi megfigyelők érzékenyen figyelnek az egész világon, és megadják a lehetőséget a politikai értékelésre, konkrétan az új kormány legitim vagy illegitim voltának a megállapítására.

A választási bojkott a világban ritka mint a fehér holló, sőt Euróbában konkrét példákat nem ismerek. Voltak iyen politikai törekvések a bosznia-hercegovinai és a koszovói választásokon, de érdemben nem befolyásolták a választások eredményét. Távol Európától a diktatórikus államokban a bojkott az ellenzék néha használt eszköze, de ez a módszer a súlyos politikai elnyomás elleni önvédelmi eszköz, hogy ne kelljen nyilvánosságra hozni a potenciális jelöltek, illetőleg szavazók személyét. (Az iraki választásokon még titkos jelöltek is voltak.)

Egyes országokban (pl. USA) lehetőséget ad a választási törvény a „minden jelölt elleni szavazásra”. Ennek a törvényes megoldásnak az a célja, hogy azon polgárokat is választási aktivitásra késztesse, akik nem találnak a politikai étlapon megfelelő pártot, jelöltet maguk számára. (Korábban volt ilyen szavazási mód Oroszországban, azonban Putyin kérésére a Duma ezt a szavazási módot törölte. Amikor volt ilyen szavazási mód, akkor az orosz polgárok 3-8%-a szavazott „minden jelölt ellen”.)

A népszavazási bojkott felhívást élesen el kell határolni a választási bojkottól. A népszavazási bojkott egy politikai taktikai eszköz, a kampány része, amikor az a cél, a népszavazás érvénytelen legyen. Az érvénytelenség formálisan (jogilag) a kezdeményezőt megakadályozza a céljának az elérésében (lehet ez a kormány vagy ellenzék is). Természetesen ez a bojkott csak akkor lehet eredményes, ha a népszavazási törvény ismeri az „érvényességi feltétel” valamilyen formáját (pl. Romániában és Magyarországon 50%-os részvétel, egyes USA tagállamokban az adófizetők többsége fejlesztési kérdés esetén).

Egyes kormányok (pl. a jelenlegi román és magyar kormány) szándékosan emeli a részvételi küszöböt annak érdekében, hogy az ellenzék ne tudjon egy kiírt országos népszavazást megnyerni.

A választási bojkott szakmailag demokrácia ellenes politikai felhívás, mert azt a célt segíti elő, amelyet a kormány akar: az ellenzék ne is induljon el a választáson, ne is szavazhassanak az emberek a kormány ellen.

(Választási szakmai inyenceknek ajánlom a magyarországi Nemválasztók Pártjának (1880) a megismerését is.)