2017.08.19.
10:19

Írta: Dr. Tóth Zoltán

Augusztus 20: vasárnapi nyári ebéd

Már csütörtökön elhúzott vidékre Budapestről, aki tehette. Legalább is a budaörsi autópályszakasz (M1-M7) ezt a képet mutatta. De a vidékiek sem restek, és húztak befelé a fővárosba. Így már csütörtökön a péntek délutáni – szombat délelőtti dugó-dugó hátán volt Dél-Budán.

Korábban azt terveztem, hogy majd a főváros híres piacainak a valamelyikén vásárolok a hétvégére (Fehérvári út, Fény utca, Lehel tér, Bosnyák tér stb.), de bölcs döntést hoztam feleségem határozott tanácsára: helyben vásároltam a 26 budaörsi pláza egynémelyikében. (Nem voltam egyedül, mert karácsonyi forgalom volt mindenütt.)

Még tart a nyár (vége), így szezonális ebédre gondoltam (vasárnap jönnek az unokák). Pöffeszkedő fürtös paradicsomok halmaiban válogathattam, sárgán pompázó tv paprikák garmadából szemezhettem, és a sárgák mellé vörös kápia paprikákat is beválogattam a hideg lecsóba. Egy főre paprikából és paradicsomból együtt 20 dkg-ot számítottam. (Újhagyma opcionális, szabadon választható a család összizlése szerint.)

A hideg lecsó igazi nyári étel: apróra vágott paradicsom és paprika, sok-sok kefir, néhány főtt tojás a lé sűrítésének. A hűtőszekrény a hideg lecsó főzésének az eszköze: főzés helyett hűtés érleli össze az ízeket (óránként kavarjuk meg a fridzsiderben.) Természetesen nem felejtettem el a sót sem, de mivel bizonytalan, hogy az unokáink mikor jönnek pontosan, ezért csak közvetlenül a tálalás előtt sózom meg a hideg lecsót, mert egyébként a só vizet nyom ki a paradicsomból és a paprikából, amely meglágyítja az étel alkotórészeit, és jobb, ha roppanósak maradnak.

A húspultokat is megszemléltem. Az unokáim a zsírtalan húsokat kedvelik, így a szűzpecsenyére esett a választásom. Fejenként 16 dkg-ot vettem számításba, mert a sütésnél veszít a súlyából, és egyébként is egy főre az éttermi szakácstáblázat szerit 16 dkg hús dukál mindenkinek a vasárnapi ebédre. (Ha marad belőle, akkor éjfélkor, nyitott fridzsider ajtónál, kovászos uborkával hirtelen felfalható a maradék.)

A szűzpecsenyék karcsú, hosszúkás húsok, amelyek mentesen a zsíroktól és csontoktól. (A gerinc túlsó oldalán található a karaj, közöttük a gerinccsont, amelyből pompás orjaleves főzhető télen.)

A szűzpecsenyéket adagokra vágom (0,16 kg), sózom és lisztben meghempergetem. A liszt a zsírfröccsenés és a szósz sűrítés miatt szükséges. A pihenés alatt készítem a hideg lecsót. A pecsenyéket elősütöm: nagyon forró zsírban (napraforgó olajban, kókusz zsírban) hirtelen - még a két végét is állítva - minden oldalát megsütöm. A kérget kapott húsokat erősen zöldfűszerezem, egy kevés kefirt öntök alá, és készre párolom fedő (alufólia) alatt. Max. 15 perc, 120 fok C. Az utolsó 5 percben sajtszeleteket helyezek a húsokra és szószra. A sajt bármilyen lehet, jó alkalom a sajtmaradékok felhasználásra.

A fénykép is jó eligazodást nyújthat az étel jellegére, állagára, színére, de sajnos az illata és az íze csak saját készítésben élvezhető.

Jó étvágyat!

 

komment

Címkék: szakácskönyv Budaörs Unokáimnak 2017 Magyarország

A bejegyzés trackback címe:

https://tothzoltan.blog.hu/api/trackback/id/tr9912762490

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.