Már a cikk címe is figyelemre méltó: „Baloldali vezető baloldali párt élén!”
http://kettosmerce.blog.hu/2015/09/12/tgm_hallatlan_baloldali_vezeto_baloldali_part_elen
Sokan nem tudják TGM emelkedett államfilozófiai stílusát megszokni, de számukra egy rövid idézetet emeltem ki a teljes cikkből:
„Hogyan lehet ilyen körülmények között az állam (meg az „etatizmus”) az egyenlőségi törekvések szövetségese?
Itt két elemet van csak módomban kiemelni. Az egyik: ha az egyenlőséget újraelosztással (adó-, járulék- és bérpolitikával, szociális támogatással, segélyezéssel, az olcsó infrastruktúra finanszírozásával, szociális lakásépítéssel, házbérmaximálással, ingyenes oktatással stb.) érik el, akkor ez növeli ugyan az állam befolyását és a hivatalnoki, közalkalmazotti kar létszámát, de csökkenti az állam polgári osztályjellegét. Ugyanakkor erőteljesen előmozdítja az egyik modern, nem állami elit – az értelmiség – politikai befolyásának kiterjesztését.
Jeremy Corbyn a jóléti állam hagyományos propagandájától eltérően nem azt állítja, hogy a megszorításos, neoliberális politika ellentéte föltétlenül előnyös „a gazdaságnak” (kérdéses, hogy ennek az absztrakciónak van-e egyáltalán valóságos jelentése), hanem azt, hogy – amellett, hogy megszünteti a voltaképpen még a kapitalizmusban is szükségtelen szegénységet, hajléktalanságot, kitaszítottságot – megváltoztatja a társadalom erkölcsi állapotát. Tisztességes, szolidáris, testvéries, együttérző és mindenfajta kasztszellemet kizáró viszonyokat teremt.
Ez nem pusztán gazdasági kérdés. Vissza kell metszeni az állam kényszerítő, elnyomó jellegét – ehhez nélkülözhetetlen a békepolitika és a szegény népek lehetőség szerinti megsegítése, a fegyveres testületek szerepének visszaszorítása, a nők hátrányos helyzetének, az etnikai és szexuális kisebbségek kirekesztettségének megszüntetése, erőteljes antirasszizmus és internacionalizmus. Jeremy Corbyn – magától értetődik – ellenzi a NATO-t, helyesli a nukleáris leszerelést, támogatja a menekültek befogadását; egyszóval valódi baloldali, ami a mai világban általános elképedést okoz. (Győzelme utáni első cikkét lásd itt.)
Akármekkora – példátlanul nagy! – lelkesedést váltott ki a baloldalon, százezrek léptek be a Munkáspártba az ő hatására, s akármennyire megváltozott az egész politikai légkör Nagy-Britanniában, mégis igaz, hogy ebből nagy választási siker nem néz ki. A polgári közvélemény egyáltalán nem bízik Corbyn Munkáspártjában – s az angol középosztály szavazatai nélkül nem nyerhet, s még úgy is csak a skót függetlenségiekkel (meg esetleg az erősödő zöldekkel) koalícióban tudna (a legeslegjobb esetben is) majd kormányt alakítani. Bár Corbyn nem bízik az EU-ban (némi joggal neoliberális szervezetnek tartja), ugyanakkor semmi köze a „little Englander” etnicizmushoz, tehát az Európa-ellenes szavazatok nem rá fognak esni. Kérdés, hogy a párt nem esik-e szét, hiszen a képviselők majdnem mind ellene vannak. A képviselőcsoportban és a pártvezetőségben többséggel rendelkező ellenfelei könnyen meg is puccsolhatják. A brit sajtó pedig láthatólag el akarja pusztítani, de legalább megbuktatni, még mielőtt belefogna munkájába.”
Jeremy Corbyn a brit Munka Párt parlamenti képviselőinek elutasítása ellen lett a párt elnöke, mert az új a szavazáson nem csak a párt tagjai, hanem szimpatizánsok is szavazhattak. Magyarán, egy előválasztás volt egy párt új elnökének a megválasztása a következő parlamenti választásokra!
