2015.01.24.
19:20

Írta: Dr. Tóth Zoltán

Találkozás egy költővel

Nagyon hideg volt a Blaha Lujza téren. Segítségkérően néztem körül, hogy a sok-sok fagyoskodó ember közül kitől kapok információt, de mindegyik csak állt a sorban, várták az ételosztás megkezdését. Egyszer csak átjött a soron egy hölgy, aki láthatólag nem ételre várt, így felbátorodva léptem elé:

 

  • Bocsánat, krumplit hoztam, kinek adhatom oda?

 

Nézett rám, láthatólag nem értette, hogy itt állok krumpli nélkül, és azt mondom, hogy krumplit hoztam.

 

  • És hol van a krumpli?

 

A közel parkoló autómra mutattam. Bólintott és elindultunk az autóhoz. Kinyitottam a csomagtartót és megemeltem a zsákot. Nehéz volt, de kiemeltem és letettem a földre. A fekete ruhás hölgy engem végigmért, láthatólag felmérte a krumpli súlyát is, és azt mondta:

 

  • Vigyük ketten, úgy elbírjuk!

  • Hová visszük?

  • A Somogyi Béla utcába!

 

Hátunk mögül az aluljáró lépcsőjéről artikulátlan ordítozás hallatszott. Három, addig unottan ácsorgó rendőr odafordult, a cigarettájukat a földre dobták, majd elindultak lassan, kimérten a hangok irányába. A sorban álló emberek nem mozdultak, nyilván nem akarták egy ordítozás és egy rendőri intézkedés miatt a sorban állással szerzett jogukat feladni. Mi együtt a krumplira koncentráltunk.

 

A Blaha Lujza tér fényköréből lassan kiértünk a mellékutcába. A krumplis zsák egyik sarkát végét én fogtam, a másik sarkát az ismeretlen fekete ruhás középkorú hölgy. Lassan a lépteinket is összehangoltuk, mert nehéz két embernek egy zsákot vinni, ha rossz ütemben lépkednek. „Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest…” – dúdolgattam magamban a kalocsai forradalmi ezredben tanult idétlen gyermek dalocskát.

 

Ha tudtam volna, hogy ki a mellettem lépkedő, férfias erőt mutató ember, akkor kérdések özönével árasztottam volna el a sötétedő mellékutcában: Mikor írt először verset? Miről szólt az verse? Honnét tudta, hogy verset kell írnia? Kinek írja a verseit? Mit üzen a versekkel az embereknek? Mikor jelent meg az első verseskötete? Mit gondol Petőfi „szabadság és szerelem”-ről? Vár-e változást a versei hatásától az politikai viszonyokban? Hogyan tudja egyidejűleg nevelni a gyermekeit, vinni a háztartást, és a Blahára járni a szegények miatt? Mit csinál a szépírók társaságában? Szereti-e, ha szeretik? Szereti-e Adyt? Vannak-e költők, akiket túl szeretne szárnyalni? Meg lehet-e élni versírásból? Miért írnak érthetetlen verseket a költők? Tud-e haikut írni? Mikor kötődött a hangja a saját verseinek az előadásához? Kik zenésítik meg a verseit vagy ő ír-e verset a zenére?

 De nem tudtam, hogy ki segít nekem a krumpli cipelésében, ezért szótlanul vittük együtt a zsákot, amely egyre nehezebb volt az egyre sötétebb mellékutcában.

 Meredek pince lépcsőn botorkálunk lefelé a villany mentes gádorban. Egy fekete ruhás árny után lépegetve - az ölemben egy zsák krumplival - próbálom megőrizni az egyensúlyomat. Hirtelen világosság, egy a II. világháború riadalmában kialakított légópince (bombázás elleni légoltalmi menedék) irdatlan vasajtaját nyitja ki előttem krumpli-cipelő társam. A pincében a szeméthegy mögött lepusztult emberek gyülekezete különféle módokon főzi azokat az ételeket, amelyeket a Blahán osztogatnak. A fővő ételek illata kellemes, az emberek keze tiszta, az üres üvegek kartonokba rendezve várják a visszaváltást.

 Hová tegyük a krumplit?

  • Oda!

Elengedve terhünket, visszafordulunk, és egymás mögött botorkálva, újra megjárjuk a lépcsőt fölfelé a sötétségen át.

A Blaha parkolójában az autóm végében elbúcsúzom a hölgytől:

 

  • Köszönöm a segítségét, Tóth Zoltán vagyok!

  • Köszönöm a segítségét, Erdős Virág vagyok!

 Az autóban már arra gondoltam, hogy nagyon hideg van, és milyen jó, hogy megyek haza a melegbe. Otthon, jó vacsora és a feleségem vár. Már nem gondoltam azokra az emberekre, akik még mindig a Blahán várják sorban állva a kis tál meleg ételt, és utána őket nem várja senki haza,

Az Erzsébet hídi lámpánál belém hasított a felismerés: ez az Erdős Virág, az a virág erdos, akit nézek az fb oldalon, hallgatok a Klubrádióban!

20 percem volt arra, hogy hazaérve, azonnal megkeressem Erdős Virág fb oldalát, majd írtam egy cikket (gyengébbek kedvéért posztot) is Róla. Katt!

http://tothzoltan.blog.hu/2013/03/21/erdo_virag_kolto_es_no

Javasolom, hogy mindenki vigyen egy zsák krumplit a Blahára! Talán, Erdős Virágot találják krumplit cipelő társnak!

Sappho[i], Gergely Ágnes[ii], Rakovszki Zsuzsa[iii] verseihez mérhető verseket olvashatnak Erdős Virágtól.

 

 


 

 

 

komment

Címkék: életrajz filmszínházirodalom 2014 Magyarország olvasókör

A bejegyzés trackback címe:

https://tothzoltan.blog.hu/api/trackback/id/tr697105691

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.