2014.10.01.
18:24

Írta: Dr. Tóth Zoltán

Női bor?!

szigeti_andrea_bor_1412180588.jpg_251x201

A Klubrádióban már hallottam egy műsort, amelyben a riporternő egy borkészítő hölgyet kérdezett arról, hogy milyen a „női bor”? A kérdés meglepett. A bor lehet jó vagy rossz, illatos vagy savanyú. De férfi vagy női borról még nem hallottam. A magyar nyelvben ismeretlen szabály a dolgok nemének a meghatározása és az ehhez kapcsolódó eltérő ragozás, mint a latinban, a németben, a franciában vagy az oroszban. Végighallgattam a műsort, de csak annyiban kaptam választ a kérdésre, hogy vannak már nők is, akik borkészítéssel foglakoznak hivatásszerűen, egyetemi végzettséggel.

Kontyalávaló! - ilyen jelzőt már hallottam a nagymamámtól, amely az asszonyoknak kijáró édes likőrt jelentette, az ő családjukban. Meggybort csak az asszonyok ittak, de a meggybor az nem bor! – mondta nagyapám és ivott egy pohár bort a meggybor készítése közben.

A borokról írtak, írnak művészek. Hamvas Béla: A bor filozófiája[i], Krúdy Gyula regényei[ii] szépirodalmi élmények.

A borokról írnak és borokat isznak fiatal írók is, sőt, a bor mellett még a politika is megfér[iii], ha nem az az elsődleges.

A borokról írnak borkritikusok, étteremkritikusok, borászok, újságírók, blogolók. Olyan sokan vannak és olyan sokfélék, hogy példaként egyet sem említek meg. Ha az interneten egy keresőbe beírjuk a borszakértő szót, akkor 100 ezer találatot érünk el, és kedvünkre válogathatunk belőle. Sőt, a borszakértőknek bizottsága is van[iv], amelynek 21 tagjából 3 nő és az elnökhelyettes is az: összesen 4 hölgy. (Jobb az arány, mint a magyar parlamentben!)

Gondot okoz számomra a borkritika nyelvezete is. A borral nehezen kapcsolatba hozható melléknevek, jelzők tömege, nagyon távoli asszociációk özöne, a reklámszövegek bornírtsága és a borászok PR tanácsadóinak a túlsúlya a borok elnevezésében együttesen teszi átláthatatlanná és kétessé[v] a borok értékelését. Bizonyára van a borászoknak egy speciális „szaknyelve” is, amelyet az egyetemen oktatnak, de ez a szaknyelv nem tudott betörni a köznyelv területére.

Magamtól jöttem rá, hogy milyen a „női bor”. Ajándékba kaptunk egy üveg bort. Nézegettem mielőtt kinyitottam volna. A címke egyszerű, világos pasztellszínek az uralkodóak, egy kismadár sziluett a márkajel, olvasható betűtípussal és betűnagysággal nyomtatták a bor nevét. Nem hivalkodó, a polcról kikiabáló a címke. Sauvignon blanc.[vi] A 7 dl-es normál borosüveg. A dugó műanyag, engem ez nem zavar (nagy boroknak nagy parafa dugója, meg annak az ára!). A címke szerint: száraz bor.

Az 1 dl-es boros poharamba (nagyapámtól örököltem), öntök egy féldecit: könnyű illata van. Ha a bornyelv síkos talajára merészkedek, akkor „szőlőillatú”, de nem édes. Színe: zöldes-sárga, teljesen átlátszó. Egy korty: sima, kellemes a szájnak, nincs utóíze, itatja magát, de nem érződik ki az alkohol. Valódi száraz bor, de nem karcos. Az alkoholtartalma az átlag alatti. Az ételek szempontjából kifejezetten alkalmas levesek után (40 csepp az ünnepen), vagy szárnyas ételekhez. Hamvas Béla az ilyen bort nevezte üdítő bornak. Az üdítő bort mindig, bárhol, bárkinek lehet inni.

Nézem a palackot: Szigeti Andrea készítette, Nyitnikék Pince. Egy nő készítette az általam felismert női bort: alacsonyabb alkoholtartalom, kristálytiszta fehérbor, semlegeshez húzó illat és íz világ, pasztellszínekkel. Olyan, mint általában a nő: férfiaknak készült.

 

 

 

 

 

komment

Címkék: szakácskönyv Bor 2014 Magyarország

A bejegyzés trackback címe:

https://tothzoltan.blog.hu/api/trackback/id/tr666750915

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.