2013.12.26.
15:29

Írta: Dr. Tóth Zoltán

Előválasztások története Magyarországon 2012-13

A demokrácia és a demokratikus választási rendszer módszerei történelmi korszakonként változóak. Közép- és Kelet-Európában a rendszerváltások időszakában a demokrácia alapjait a többpárt-rendszer létrehozása, a hatalom-megosztás elvének megvalósítása, a magántulajdon egyenjogúságának a visszaállítása, a széles hatáskörű Alkotmánybíróság létrehozása és az állami erőszakszak-szervezetek civil ellenőrzése jelentette. A XX. sz. végén a környező országokban és Magyarországon is a demokratikus választásokon az un. vegyes (egyéni választókerületi és pártlistás) választási rendszereket alkalmazták.

 

A politikai és társadalmi tapasztalatok, továbbá a regnáló kormányok önérdekűsége változásokat hozhat a demokratikus választások módszereiben is.

 

A pártokkal szemben sok-sok országban – így Magyarországon is- egyfajta elégedetlenség alakul ki. Ennek okai egy részt a média által közvetített üres parlamenti üléstermekben, tartalmilag azonban a pártoknak a választók tömegeitől való eltávolodásában (elszakadásában) találhatók meg. A fekete kampánypénzekre Nyugat-Európa nagy részében találtak orvosságot, de a mi régiónk lassan kullog utánuk – Magyarország egyhelyben ácsorog, a közvélemény háborgását tovább erősítve.

 

Több demokráciát a pártokba

 

A közvélemény negatív irányú eltolódására a demokratizmus kiterjesztésében látják az orvosságot az észak-atlanti országokban: a pártok már a választás napja előtt egy évvel kikérik a választópolgárok véleményét arról, hogy kik képviseljék őket majd a szavazólapon. Szakmai nyelven a pártok humánerőforrás politikájának kialakításába bevonják a választópolgárokat is. Nem a pártok elnökei vagy szűk körű vezetősége dönt arról, hogy kik legyenek a hivatalos jelöltjeik a választáson, hanem milliós tömegek – párttagok és pártonkívüliek – előszavazhatnak a pártjelöltekről. A kampány bővítése időben és személyekben: ez a demokratikus pártok válasza az új kihívásra.

 

Gyógyszer az egy forduló ellen

 

A pártok hozzászoktak a kétfordulós választási rendszerhez. Az első fordulóban minden párt önállóan megméretődött (kicsik és nagyok egyaránt) majd a 2. fordulóra koalíciókat kötöttek. Ha a választási rendszer egyfordulós, akkor a pártok az előválasztással egy „selejtezőt” tartanak arról, hogy a hivatalos választáson, mely pártokkal koalícióra lépve induljanak közös jelöltekkel.

Előválasztások külföldön

Előválasztásra 20-30 évvel ezelőtt elsőként az USA-ban került sor. Az előválasztásnak az elmúlt évtizedben a legkülönbözőbb formái alakultak ki Nyugat-Európában. Franciaországban a szocialista párt köztársasági elnökét az adott párt tagjai titkos szavazással választották ki több jelölt közül; sőt külföldről is bárki szavazhatott, aki 1 eurót befizetett a párt kasszájába. Izraelben egy párt miniszterelnök jelöltjét a pártagok szavazták meg több jelölt közül. Olaszországban 5 demokratikus ellenzéki párt így választotta ki a közös miniszterelnök jelöltet; az előválasztásra 2 fordulót tartottak, mert az első fordulóban „mindössze” 3 millió választópolgár szavazott; a második fordulóra 50 %-kal nőtt a szavazók száma. Németországban is ismerik az előválasztás módszerét, sőt, a szociáldemokrata párt nagykoalíciós szerződését (a lapzárta után) titkos szavazásra bocsátják. (Érvényességi küszöb a párttagok 20 %-nak a szavazása, a szavazás eredménye kötelező a pártvezetőségre!)

 

Első javaslat a magyar előválasztásra

 

2012. januárjában született az első javaslat az előválasztásra: http://tothzoltan.blog.hu/2012/02/06/bejegyzes_url_cime_1398 . Ennek a javaslatnak a kiváltó oka az volt, hogy az Országgyűlés 2/3-os többséggel elfogadta 2011. karácsonya előtt az új (anyagi jogi) választási törvényt. A törvény végszavazásáról a demokratikus ellenzék kivonult. Az előválasztásról szóló szakmai dokumentum arra a politikai vákuumra reagált, hogy nincs érdemi kontrája a kormánypárti törvénynek, amely lejtőssé tette a pályát a 2014-re a legtöbb szavazatot elérő pártnak. A jelenlegi kormánypárt egy csapdát állított a demokratikus ellenzéki pártok: csak egy előre létrehozott választási koalíció veheti fel a versenyt a választási és parlamenti matematika alapján a Fidesszel. Ezt a csapdát el kell kerülni vagy beleesve abba, újabb négy év következik a jelenlegi kormánypárt parlamentáris diktatúráját elszendvedve.

 

Az előválasztási javaslat elsődleges célja a „többpárt-rendszeren belül a sokpárt-rendszer” fenntartásáért született. A megszavazott törvény titkos célja ugyanis a kétpárt-rendszer létrehozása volt a parlamentben. A kormánypártok saját magukon kívül a szélsőjobboldali pártnak szántak parlamenti szerepet. Diszkreditálni kívánták a demokratikus ellenzéki erőket a magyar Országgyűlésből. (Szerencsére 2013. év végi közvélemény-kutatási adatok a szélsőjobb gyengülését jelzik.)

 

Az előválasztási javaslat második célja az volt, hogy „több demokráciát a pártokba!” jegyében a választópolgárokat már egy évvel és tömegesen vonják be az egyfordulós választásba a választópolgárokat.

 

Az előválasztás tartalma megegyezett a hatályos választási rendszerrel: kétszavazatos (egyéni és pártlistás) rendszer, amelyben minden demokratikus ellenzéki párt jelölteket állíthat, és a győztes-vesztes töredékszavazatok számítása is korábbi (1989) korrekt módon történik. A hivatalos választáson az egyéni választókerületben közös jelöltként – közös választási párt közös egyéni jelöltjeként (106) – a legtöbb szavazatot elért párt jelöltje indul. A közös pártlistán (1) a pártok által elért szavazatok arányában szerepelnek – erősorrendben – a jelöltek. A miniszterelnök-jelöltet az előválasztáson győztes jelöltek egy konferencián választanak. A miniszterelnök-jelölt a közös választási párt nevében kampányol 2013-14-ben.

 

Magyar civil szerveztek javaslatai

 

Rendkívül színes és szertágazó javaslatok is születtek az előválasztás tartalmi és formai megvalósítására. Kiemelkedik közülük – közjogilag is kidolgozott tartalma miatt – az Alkotmányozó nemzetgyűlés gondolata. Ennek lényege, hogy a közjogi választások előtt egy olyan testületet kell választás útján létrehozni, amely egy új Alkotmány megfogalmazására és jóváhagyására is jogosult. Más javaslat szerint az új Alkotmányt népszavazás útján kell jóváhagyni, mint az az 1989. évi új Alkotmányban is szerepelt.

 

Egy másik megfontolásra érdemes javaslat szerint a hivatalos országgyűlési és európai parlamenti választásokat két választási fordulónak kell - politikai értelemben - demokratikus ellenzéki pártoknak elfogadni. Az „első fordulón” – az országgyűlési  választáson a demokratikus ellenzéki pártok által folytatott tárgyaláson kialakított erősorrend szerint – indulnak a közös jelöltek. A” második fordulónak” elfogadott európai parlamenti választási önálló pártlisták indulnak, és a az EU választás eredménye alapján a demokratikus ellenzéki pártok korrigálják az országgyűlési választáson elért közös lista mandátumait. Amely demokratikus ellenzéki párt kevesebb mandátumot kapott, mint amire jogosult, az aránytalanul több mandátumot elért demokratikus pártok „visszaléptetik” arányosan a listás győzteseiket.

 

További megfontolásra érdemes az az előválasztási javaslat, amely az egyéni választókerületben működő civil szervezetekre bíznák a pártjelöltek közötti – azonos feltételek mellett megtartott – közmeghallgatást, amelynek eredménye a helyi és országos médiában megjelenve befolyásolhatja a pártokat jelöltajánlásban.

 

A demokratikus ellenzéki pártok

 

Bajnai Gordon - elfogadva előválasztás gondolatát – a megvalósítás formájára azt javasolta, hogy a közvélemény-kutatás adatait vegyék figyelembe a miniszterelnök-jelölt személyének a kiválasztásánál.

 

Mesterházi Attila – elfogadva az előválasztás gondolatát - a 106 egyéni választókerületi közös jelölt kiválasztására tett javaslatot.

 

Bajnai és Mesterházi - a javaslataik bejelentését követő 1 nap múlva - abban egyeztek meg, hogy nincs előválasztás: mind a két párt önálló jelölteket indít 75-31 arányban az egyéni választókerületekben, és mind a két párt önálló országos pártlistát indít 2014-ben.

 

Gyurcsány Ferenc az első előválasztási javaslattól kezdve támogatta az előválasztás gondolatának a megvalósítását. Jelenleg a Demokratikus Koalíció is 106 önálló jelölt és önálló pártlista állításán dolgozik.

 

Kuncze Gábor 2013. október 23-án a 106 közös egyéni jelölt és az egy közös országos pártlista szükségességét hangsúlyozta.

 

Bokros Lajos javaslatának lényege, hogy a2014. évi parlamenti választásra „népszavazásként” közös jelölteket kell állítani a jelenlegi kormánypártok leváltására, és a 2016-ban a jogállam visszaállítása után kell egy pártok közötti szabad választást tartani.

 

A demokratikus pártok vezetői 2013. karácsonyáig (lapzártáig) nem jutottak egyezségre az előválasztásról. Még van egy kis lehetőség arra, hogy tegyenek valamit ?!

 

Hogyan szavazzunk akkor, ha megmarad az önálló egyéni jelöltek és önálló országos pártlisták rendszere? Az év végi ünnepek kellő időt szolgáltatnak a választópolgároknak a gondolkodásra.

 

Csak a választópolgárok ösztönözhetik választási koalícióra a pártvezetőket. Rövid az idő a 2014. (valószínűleg) április 6-ai választásokig. Nem csak a pártvezetők kampányolhatnak a választópolgárokra, hanem a választópolgárok is meggyőzhetik véleményükről a demokratikus pártok vezetőit.

 

http://nepszava.hu/cikk/1006181-elovalasztasok-mindenutt

 

komment

Címkék: választás demokrácia pártok előválasztás MSZP Bajnai Bokros külföldi választás 2014 Magyarország Együtt 2014 Kuncze Szabadság és Reform Intézet USA elnök Szabadelvű Polgárok Egyesülete Szövetségben Együtt Magyarországért Demokratikus Koalíció magyar választások története nemzetközi megfigyelés Szavazatszámlálók Modern Magyarország

A bejegyzés trackback címe:

https://tothzoltan.blog.hu/api/trackback/id/tr135709625

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.