2015.01.27.
09:02

Írta: Dr. Tóth Zoltán

HUROK - pénzmagyar

Megismerhető-e a könyvek által a világ? – kérdezhetnénk Vörösmarty[i] parafrázissal („Ment-e
a könyvek által a világ elébb?”) Kerékgyártó István
[ii] könyvét, amely a Hurok címet és pénzmagyar alcímet viseli.

A jelenlegi magyar valóság számos eleme megismerhető a könyv 8 fejezetéből. Olyan részeit ismerhetjük meg az életünknek, amelyek másokkal estek meg, a 8 millió felnőttből legfeljebb 8 ezer lehet mindössze azon emberek száma (0,001%), akikkel az egyes ügyek meg is történtek. Minek olvasni olyanról, amelyből a személyes sorsunk nem ismerhető meg?! Azért kell ilyen regényt olvasnunk, hogy megértsük körülöttünk a világot, megértsük azokat a kereteket, amely körbehatárolják a mi életünket.

Az egyes fejezetek szereplői társadalmilag ismertek és tipikusak: miniszter, államtitkár, vezérigazgató, boltvezető, pénztáros, munkanélküli, prostituált és… Nos, a poénhoz hozzátartozik az utolsó szereplő foglalkozása is.

Minden szereplő az életében egy konkrét válságot él meg. Az író arra keres választ, hogy képesek vagyunk-e saját erőnkből kikapaszkodni a mély anyagi és lelki gödörből? Kaphatunk-e segítséget valakitől is a problémánk megoldásában vagy legalább egy együtt érző szót, amely lelki támaszt nyújtana vagy erőt adna számunkra. Szomorú konklúziója, következtetése az írónak, hogy küzdelmeinket magányosan kell megvívni, de … és ez újra a poénhoz tartozik.

Az író az emberi élet utakat, a betöltött szerepeket mélységében ismeri, és olyan részleteket ír meg, amely már-már a személyesen megélt esemény erejével, tanúként hat. Saját közigazgatási munkámból következően konkrét és személyes tapasztalataim vannak egyes miniszterek és a személyi titkárok kapcsolatának jellegéről, egyes államtitkárok és vezérigazgatók nexusairól. Természetesen nem szabad az általánosítás bűnébe esni: egyetlen olyan minisztert sem ismertem személyesen (pedig szolgáltam nyolcat), akik káromkodtak volna, és csupán egy olyan miniszter volt a főnököm, aki a konyakot a regény I. fejezete szerinti módon és mértékben fogyasztotta volna. Viszont ismertem olyan miniszterelnököt – ilyen nem szerepel a regényben –, aki adandó alkalommal a durva beszédmódot alkalmazta. Per tangentem, érintőleg sem szükséges kitérni arra, hogy kinek milyen személyes tapasztalatai vannak perifériájára szorult emberekkel. Olvassuk inkább a regényt helyette.

A kötet alcíme arra utal, hogy a regény szerkezetének vannak irodalmi előzményei. Arthur Schnitzler: Körtánc[iii], illetőleg Korniss Mihály: Körmagyar[iv] c. színműveihez hasonló a formai megoldás. A tartalmi megoldás az eredeti Kerékgyártó István.

 Az egyes fejezetek egy-egy önálló elbeszélésnek is tekinthetők, azonban a hurok – a mai valóság - a szereplőket körbezárja, összeköti. Kinek van ereje kiszabadulni a hurokból? Ki nyújt segítséget a hurokba szorult embernek?

Az olvasónk magának kell megválaszolnia ezeket a kérdéseket, de segít, ha valakivel meg is tudja beszélni a PÉNZMAGYAR-t.



 

 

Szólj hozzá!

Címkék: Budapest filmszínházirodalom olvasókör 2015 Magyarország

2015.01.26.
18:47

Írta: Dr. Tóth Zoltán

Beszéljük meg az olvasmányélményeket!

Budaörsi Olvasókör blogja

Szólj hozzá!

Címkék: Budaörs olvasókör 2015 Magyarország

2015.01.26.
12:05

Írta: Dr. Tóth Zoltán

Választás és/vagy szakácskodás?

Az ATV Start c. műsorában Rónai Egon kérdezte Tóth Zoltán, hogy felhagyott-e a politikával. Mi az az előválasztás? Demokratikusak-e a pártok belülről? Kiknek főz? A válaszokat itt láthatják:

http://www.atv.hu/videok/video-20150126-politika-helyett-gasztronomia

 

 

 

2 komment

Címkék: választás videó demokrácia életrajz pártok kormánypárt előválasztás elsőválasztók MSZP Budaörs olvasókör Országgyűlési választás 2018 2015 Magyarország

2015.01.25.
14:49

Írta: Dr. Tóth Zoltán

Itáliai életérzés

Nászútunkra a 10. házassági évfordulónkon került sor. Tíz év kellett, hogy annyi pénzt összegyűjtsünk feleségemmel együtt, hogy az eredetileg tervezett nászútra sor kerülhessen Velencében. Még nem volt „világútlevél”, külön tortúra volt, hogy az utazás előtt időben megkaphassuk az útlevél birtokában a valuta kiviteli engedélyt és azt a dollár mennyiséget, amely gyakorlatilag egy hétre volt elég, de mi két hétig akartunk nászutazni. Talán látták a „Szerelmesfilmet[i]”, akkor könnyebben megérthetik a határátlépés izgalmát, majd a tenger megpillantásának a mámorító érzését. A nászút örömét még az sem rontotta el, hogy Velencében a szállodai szobánkból ellopták az ott gondosan elrejtett pénzünket, az összes pénzünk felét. 10 napra rövidült a 2 hetes nászút, és mindössze egyszer tudtunk egy pizzériában vacsorázni, egyébként az ottani közértben vettünk ennivalót magunknak.

Életünk további szakaszaiban sokszor és sokhelyütt voltunk Olaszországban, részben nyaralni, részben dolgozni, sőt, még mielőtt gyermekeink felnőtté váltak volna, egy közös utazást is megengedhettünk magunknak Velencébe.

Márai Sándor[ii] Itáliai életérzés c. könyvét elolvasva, megismerkedhetnek Olaszország számos városával és tengerparti üdülőjével. Javasolom, hogy a kötetet a végén kezdjék el olvasni, mégpedig a fényképek katalógusának az áttekintésével. A kötet szerkesztője[iii] a szép formátumú, igényes kiállítású könyvben az eredeti Márai szövegek közé/alá/fölé/bele illesztette a képeket, fotókat, képeslapokat. Érdemesebb lett volna a kötet elejére tenni fotók jegyzékét, de utólag is jó mulatság beazonosítani a képeket és a szövegeket.

Nekünk külön érdekesség volt, hogy a Márai Sándor által 1948-1989 között végiglakott olasz és amerikai városokban mi is jártunk, így ráismerhettünk az épületekre, templomokra, műemlékekre, tengerparti részletekre: Velence, Firenze, Pádua, Róma, Nápoly, Amalfi, Salerno…

Megismerhető-e a világ és az életünk könyvekből? Mi is az az „életérzés”, amelyet Márai könyve útján megismerhetünk?

Emigránsnak lenni, távol a hazától és mégsem honvágytól, honfibútól terhelten élni, ez nagyon fontos tanulsága ennek a kötetnek. A két világháború között Magyarország ünnepelt írója volt Márai, tehetős polgárként, biztos egzisztenciával rendelkezezett. Nem az éhség vitte rá, hogy író legyen, hanem megengedhette magának, hogy író legyen. 1948-ban politikai okokból hagyja el hazáját és betartja ígéretét, hogy addig nem jön haza és nem engedi publikálni a műveit Magyarországon, amíg szovjet katonák vannak az országban. 40 évig várt erre az eseményre, és egy évvel előbb halt meg, mint hogy kivonták volna a szovjet katonaságot. Emigráns volt 40 évig.

Az emigrációban új hazát választott magának: Olaszországot és az Egyesült Államokat. A 40 évet fele-fele arányban élte az országokban. Új egzisztenciát teremtett magának választott országaiban: dolgozott, publikált, és a megőrizte a polgári létformát. Polgárnak lenni a műveltséget, szakmai teljesítményt, szellemi függetlenséget és egzisztenciális önállóságot jelent. Megvetette a diktátorokat. „A szenátus rothadt. A politika már csak üzlet, mint a pénzváltás. A választás csalás. A bírókat és az ítéleteket venni lehet, mint a füstölt halat a piacon.” – írja 1971-ben A Rómában történt valami c. regényében[iv]. Máig érvényes szavak.

Igen, megismerhető a világ és az életünk könyvekből! Sok-sok embernek sok-sok könyvet kell olvasnia, hogy a rátaláljon a saját sorsának könyvére.

Ha nem találtad meg saját sorsod könyvét, akkor neked magadnak kell megírnod azt.

 

 


 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: demokrácia filmszínházirodalom olvasókör 2015 Magyarország

2015.01.24.
19:20

Írta: Dr. Tóth Zoltán

Találkozás egy költővel

Nagyon hideg volt a Blaha Lujza téren. Segítségkérően néztem körül, hogy a sok-sok fagyoskodó ember közül kitől kapok információt, de mindegyik csak állt a sorban, várták az ételosztás megkezdését. Egyszer csak átjött a soron egy hölgy, aki láthatólag nem ételre várt, így felbátorodva léptem elé:

 

  • Bocsánat, krumplit hoztam, kinek adhatom oda?

 

Nézett rám, láthatólag nem értette, hogy itt állok krumpli nélkül, és azt mondom, hogy krumplit hoztam.

 

  • És hol van a krumpli?

 

A közel parkoló autómra mutattam. Bólintott és elindultunk az autóhoz. Kinyitottam a csomagtartót és megemeltem a zsákot. Nehéz volt, de kiemeltem és letettem a földre. A fekete ruhás hölgy engem végigmért, láthatólag felmérte a krumpli súlyát is, és azt mondta:

 

  • Vigyük ketten, úgy elbírjuk!

  • Hová visszük?

  • A Somogyi Béla utcába!

 

Hátunk mögül az aluljáró lépcsőjéről artikulátlan ordítozás hallatszott. Három, addig unottan ácsorgó rendőr odafordult, a cigarettájukat a földre dobták, majd elindultak lassan, kimérten a hangok irányába. A sorban álló emberek nem mozdultak, nyilván nem akarták egy ordítozás és egy rendőri intézkedés miatt a sorban állással szerzett jogukat feladni. Mi együtt a krumplira koncentráltunk.

 

A Blaha Lujza tér fényköréből lassan kiértünk a mellékutcába. A krumplis zsák egyik sarkát végét én fogtam, a másik sarkát az ismeretlen fekete ruhás középkorú hölgy. Lassan a lépteinket is összehangoltuk, mert nehéz két embernek egy zsákot vinni, ha rossz ütemben lépkednek. „Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest…” – dúdolgattam magamban a kalocsai forradalmi ezredben tanult idétlen gyermek dalocskát.

 

Ha tudtam volna, hogy ki a mellettem lépkedő, férfias erőt mutató ember, akkor kérdések özönével árasztottam volna el a sötétedő mellékutcában: Mikor írt először verset? Miről szólt az verse? Honnét tudta, hogy verset kell írnia? Kinek írja a verseit? Mit üzen a versekkel az embereknek? Mikor jelent meg az első verseskötete? Mit gondol Petőfi „szabadság és szerelem”-ről? Vár-e változást a versei hatásától az politikai viszonyokban? Hogyan tudja egyidejűleg nevelni a gyermekeit, vinni a háztartást, és a Blahára járni a szegények miatt? Mit csinál a szépírók társaságában? Szereti-e, ha szeretik? Szereti-e Adyt? Vannak-e költők, akiket túl szeretne szárnyalni? Meg lehet-e élni versírásból? Miért írnak érthetetlen verseket a költők? Tud-e haikut írni? Mikor kötődött a hangja a saját verseinek az előadásához? Kik zenésítik meg a verseit vagy ő ír-e verset a zenére?

 De nem tudtam, hogy ki segít nekem a krumpli cipelésében, ezért szótlanul vittük együtt a zsákot, amely egyre nehezebb volt az egyre sötétebb mellékutcában.

 Meredek pince lépcsőn botorkálunk lefelé a villany mentes gádorban. Egy fekete ruhás árny után lépegetve - az ölemben egy zsák krumplival - próbálom megőrizni az egyensúlyomat. Hirtelen világosság, egy a II. világháború riadalmában kialakított légópince (bombázás elleni légoltalmi menedék) irdatlan vasajtaját nyitja ki előttem krumpli-cipelő társam. A pincében a szeméthegy mögött lepusztult emberek gyülekezete különféle módokon főzi azokat az ételeket, amelyeket a Blahán osztogatnak. A fővő ételek illata kellemes, az emberek keze tiszta, az üres üvegek kartonokba rendezve várják a visszaváltást.

 Hová tegyük a krumplit?

  • Oda!

Elengedve terhünket, visszafordulunk, és egymás mögött botorkálva, újra megjárjuk a lépcsőt fölfelé a sötétségen át.

A Blaha parkolójában az autóm végében elbúcsúzom a hölgytől:

 

  • Köszönöm a segítségét, Tóth Zoltán vagyok!

  • Köszönöm a segítségét, Erdős Virág vagyok!

 Az autóban már arra gondoltam, hogy nagyon hideg van, és milyen jó, hogy megyek haza a melegbe. Otthon, jó vacsora és a feleségem vár. Már nem gondoltam azokra az emberekre, akik még mindig a Blahán várják sorban állva a kis tál meleg ételt, és utána őket nem várja senki haza,

Az Erzsébet hídi lámpánál belém hasított a felismerés: ez az Erdős Virág, az a virág erdos, akit nézek az fb oldalon, hallgatok a Klubrádióban!

20 percem volt arra, hogy hazaérve, azonnal megkeressem Erdős Virág fb oldalát, majd írtam egy cikket (gyengébbek kedvéért posztot) is Róla. Katt!

http://tothzoltan.blog.hu/2013/03/21/erdo_virag_kolto_es_no

Javasolom, hogy mindenki vigyen egy zsák krumplit a Blahára! Talán, Erdős Virágot találják krumplit cipelő társnak!

Sappho[i], Gergely Ágnes[ii], Rakovszki Zsuzsa[iii] verseihez mérhető verseket olvashatnak Erdős Virágtól.

 

 


 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: életrajz filmszínházirodalom 2014 Magyarország olvasókör

2015.01.22.
20:41

Írta: Dr. Tóth Zoltán

Olvasókör Budaörsön - 2015. február 11.

 2015. február 11-én, szerdán, 17,00 – 19,00 óra között a budaörsi olvasókör megtartja hatodik találkozóját. Társaságunk a Budaörsi Városi Könyvtárban működik (Budaörs, Károly király u 20.)

 Jókai, Szabó Magda, Karinthy, Örkény és Ulickaja regényeinek megbeszélése után egy új formát vezetünk be találkozóinkon. A prózai művek után teret adunk a zenének és az élménybeszámolóknak is.

 A programunk kialakításába mindenki beleszólhat, majd közös egyetértéssel (konszenzussal) döntünk a következő havi programról.

 Február 11-én, szerdán a következő műsorunk:

 17,00 Audrey Gabor, a Sydney-i Operaház szoprán énekesnője tart bemutatót operaáriáiból. Katt!

 Sylvia's Entrance from The Gypsy Princess sung in Hungarian

 17,30 Dr. Bodó Miklós beszámolója kubai utazásáról (ajánlott irodalom: Horvát János: Kubai retro)

18,00 – 19,00 az Olvasókör tagjainak beszélgetése – egy tál sütemény mellett.

Az olvasókörünk – Kóra Zsuzsa önkéntes munkájával – már rendelkezik saját fb oldallal

és bloggal is. Mind a két felület nyilvános. Kérjük az olvasókör tagjait és az érdeklődőket, hogy olvassák és írják meg a véleményüket, cikkeiket, posztjaikat.

https://www.facebook.com/groups/1580145892197093/members/

http://olvasokor-budaors.blogspot.hu/2015/01/orkeny-istvan-az-utolso-meggymag.html

Március 11-én, szerdán, 17,00 órától a vendégünk Erdős Virág költőnő.

https://www.facebook.com/virag.erdos1?fref=ts

Filipszky István, a könyvtár igazgatója                                   Tóth Zoltán, az olvasókör vezetője

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: Budaörs olvasókör 2015 Magyarország

2015.01.22.
08:35

Írta: Dr. Tóth Zoltán

Két Tóth főz egy órán át - zenével

A Civil Rádióban Tóth Mónika készített interjút Tóth Zoltánnal. A beszélgetés a főzésről és receptekről szól. A műsor alapján főzhet otthon családjának vagy barátainak pikáns csirke falatokat, orja levest és kocsonyát.

http://www.hbcnewscorporation.blogspot.hu/2015/01/dr.html#more 

Ha le is akarja írni a recepteket, akkor hallgassa meg a műsort még egyszer

http://civilftp.civilradio.hu/tothmonika/egyedikulinariskommando/ekk_20150119_tothzoltan_tothmonika.mp3

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: szakácskönyv 2015 Magyarország

2015.01.21.
17:00

Írta: Dr. Tóth Zoltán

János, a barista

Budapesten, a Kálvin tér és a Múzeum körút sarkán lettem figyelmes egy kicsi üzlet reklám feliratára: „Rövid az élet ahhoz, hogy sok rossz kávét igyunk!” Benéztem az üveg portálon és meglepett, hogy az üzlet milyen kicsi: ajtónyi széles, egy kávéfőző+egy hűtőszekrény+ 2 szék hosszú. Az a nagyság ki is jelöli az egyidejűleg fogadható vendégek számát.

Visszaléptem az ajtóból az utcára, és megnéztem az üzlet cégtábláját: Caffe Point. Belépve a mini üzletbe azonnal déjá vu[i] (fr. már láttam) érzés fogott el: Olaszország, Velence, Firenze kávézói.

A nyitány is jól sikerült, mert 20 év körüli ifjú barista köszönt, és érdeklődött, hogy miben segíthet? Próbaként egy rövid kijelentő/felszólító szót mondtam: „Ristretto!” Felkészültem rá, hogy buta nézés, kerekedő szemgolyók vagy hörgő hangú válasz esetén azonnal és köszönés nélkül elhagyom először és egyben utoljára a Caffe Pointot.

Az ifjú barista[ii] szó nélkül fordult a kávéfőző gép irányába és érthető módon megkérdezte, hogy milyen kávéfajtából kérem a ristretto-t: afrikai vagy dél-amerikai országnevek közül választhatok. Sőt, röviden felvilágosított az egyes fajtákról, majd a kávépörkölés módozatairól is. Egy etiópiai fajtában egyeztünk meg, francia pörkölési móddal. A rövid és udvarias tájékoztatásba még egy tárgyi demonstráció is belefért: megtudtam, hogy a ristrettohoz egyenes kifolyású csőrt alkalmaznak, mert – ellentétben a görbe csőrű kifolyóval – az nem töri meg a kicsöpögő kávé ívét. (Na, ezt a gondolatot még egyszer meg kell fontolnom!)

A felkínált cukrot és tejet (tejszínt) a tudatos fogyasztó felsőbbségével visszautasítottam. Megkóstoltam a kávét: krémes volt. Új információ, hogy az egyenes csőrű kifolyóból 20%-kal több krém jön ki, mint a görbe csőrűből. Három korty egy ristretto. Az első után megtudtam, hogy János, autodidakta barista. Saját elhatározásából utazott Olaszországba, hogy megtanulja a kávéfőzés rejtelmeit és eszközeit. A második korty (hú de jó!) után megtudtam, hogy Veronában egy 72 éves ember mesélte el Jánosnak, hogy naponta 5 ristretto a hosszú élet titka. A harmadik korty után elmeséltem, hogy a Frei kávézókról már írtam a blogomra

http://tothzoltan.blog.hu/2014/04/22/frei_tamas_kerdese_milyen_kavet_kersz

Majd megegyeztünk, hogy az üzlet előtti járdán, 5 méter 50 centi távolságban az üzlet bejáratától rágyújtunk ez cigarettára. Fizettem (350 Ft), mint Velencében, Firenzében 1 euro 10 centet. Kiléptünk együtt az ajtón és akkor ötlött az eszembe, hogy 40 év szép és lelkes dohányzás után, 2 éve nem dohányzom!

János!Sok sikert az életben!



 

 

Szólj hozzá!

Címkék: szakácskönyv életrajz fogyasztó védd magad! 2015 Magyarország

2015.01.18.
14:42

Írta: Dr. Tóth Zoltán

Húsos csont és zöldség

 

Orja leves

Húsos sertésgerincet jelent az orja szó eredetileg. Manapság is használatos még az orja megnevezés, de inkább régies, falusias megnevezésnek tűnik.

Mint ahogy a húsos sertésgerinc is régebbi emlékekhez, a disznóvágáshoz kötődik.

Nagyszüleim Endrődön (Békés megye, Viharsarok) éltek és neveltek csirkéket (az unokáknak), tyúkot (a tojásnak), kacsát Erzsébet napra az édesanyámnak, és disznót az egész családnak: hurka, kolbász, disznósajt, szalonna, zsír, pecsenye, és nyárra, az aratásra a pucor (hólyagba töltött kolbász).

A disznóvágáshoz hideg tél szükségeltetett: nem volt hűtőszekrény. Január közepén volt soros a nagyapám a disznóvágással Endrődön, a Gábor Áron utcában. Tudniillik a komatálakat (kóstoló a disznótorosból) időben is össze kellett egyeztetni a falurészen, ahol laktak: így egész télen jutott egy kevéske hús a Gábor Áron utca minden lakójának, hiszen mindenki vágott disznót. Aki szegény volt, az egyet, aki módosabb volt az kettőt, és aki hármat vághatott, az már nem lakott a faluszéli „ridegvárosban”, hanem a főutcán lakott és disznókat a távoli tanyán vágták le.

A disznó etetése egész évben munkát adott. Télen reggel 7-kor, nyáron hajnali 4 órakor már visított a disznó az óljában, és a gondos gazda nem heverhetett az ágyában: Kelni kell! – mondta nagyapám és az unoká/ka/t hagyta tovább aludni. A sertés etetéséhez szükséges kukorica és krumpli megtermelése is adott munkát mindenkinek, de elsődlegesen a nagymamámnak, mert kapált a kertben, és ő keverte a malac moslékját. A disznó nem evett meg akármit, és nem is adtak a disznónak akármit, hiszen mindenki tudta, hogy egy év múlva ők eszik meg a hízót. Kukorica, burgonya, hullott gyümölcsök, frissen kaszált fűfélék, búza (árpa) korpa és az asztalról a kenyérhéj, mert az időseknek nem volt foguk, így a héj a malacnak jutott. A nagyapám dolga volt a disznóól tisztán tartása, az öreg nagyon pedánsan, rendszeresen végezte, így az unokák is szívesen simogatták meg a malackát. Az unokáknak az eperérés idején az epret lerázták a fáról, és az ólból szabadjára engedett sertés hangos röfögés, csámcsogás és szuszogás kíséretében habzsolta fel az édes nyalánkságot. Jó mulatság volt a malac visszaterelése az ólba, hiszen egy 50 kilós állattal kellet megküzdeni egy fele annyi súlyú gyereknek.

A disznóölés napja előtt már készülni kellett a nagy napra: edények és szerszámok számbavétele, a bor és pálinka előkészítése, a böllér felkérése a nagyapám feladata volt. Böllérnek lenni dicsőség volt még a gyakorlott hentesek között is! A disznót hangtalanul leszúrni, a vért felfogatni egy edénybe, pecsenyét elválasztani, sonkát kanyarítani fontos tudás volt a falusi életben. A házigazda a böllér keze alá dolgozott, kezelte a pálinkás butykost és a boros demizsont, irányította a fűszerezést, eldöntötte, hogy a hús mely része kerülhet kolbászba és mi a nyesedék. A segítő asszonyok kiválasztása a nagymamám feladata volt. Ha valakit nem hívtak meg a következő évben segítő asszonynak, arról az egész utca tudta, hogy „nem dolgos fajta”. Az asszonyok között szigorú sorrend uralkodott: a háziasszony dolga volt a vért felfogni és sóval elkeverni (alvadás ellen), a fűszereket a házigazda keze alá adni, a fűtést-főzést irányítani, a sor végén az öregasszonyok álltak, akik a belet mosták a hurkához, kolbászhoz. A fiatal férfiak egy része a házigazda figyelme ellenére hamarosan lerészegedett, a fiatal lányok-asszonyok is megkóstolták a kontyalávalót, mert azzal jobban ment a mosogatás, takarítás.

A disznóölés napján a reggeli a hagymás sült vér volt, amiből mindenki ehetett. Nagy karéj fehér kenyér járt hozzá és ecetes uborka. Tízóraira elkészült a sült máj (böllér máj), amelyhez újabb szelet kenyér és savanyú almapaprika dukált. És lassan elérkeztünk az orjaleveshez.

A megperzselt (szőrtelenített) egész sertést két részre bontották egy nagykés és egy kisbalta segítségével. Levágták a fejét, és az bekerült az abáló üstbe. Az üst 100 liter forró vizet tartalmazott, és minden főzésre váró húsrészlet számára elengedhetetlen állomás volt. Elsőre a fül- és nyelvtelenített fej került be, majd jöttek a hurkák, és egyéb főzésre ítélt húsok.

Az orjaleves alapja a sertésgerinc, amelyről már lefejtették a hús javát (karaj és szűzpecsenye). Azonban azok a csontok is ide kerültek, amelyekről a húst már lefejtették „alkalmas kolbászba!” minősítéssel. A nagymamám által kijelölt nagyfazekat felére töltötték hideg vízzel, ebbe kerültek a húsos csontok. A felforrt vízről egy szűrőkanállal le kellett szedni a habját (a hab a vér maradéka és a nemkívánatos ízeket tartalmazza). Só és egész borssal ízesítik a levest. Ha felforrt, akkor kerül bele a sárga- és fehérrépa, egészben a hagyma /nem kell meghámozni/, a zeller, és amit még a háziasszony szeret. A levest lassan kell főzni: csupán bugyborog, gyöngyözik. A gyors forralás zavarossá teszi a levet és a hús nem puhul meg.

Az orjaleves akkor kész, amikor a csontról leválik a hús. A húsokat és a zöldségeket külön tálba szedjük. A levestésztát (pl. cérnametélt) is külön tálból kínáljuk. A lé világossárga, átlátszó, az illata mély és utánozhatatlan.

A friss húsos csontból, zöldséggel készült leves a disznótor ebédje! (Ha nem járunk disznótorra, a friss csontos húsról akkor is gondoskodhatunk: tudjuk meg egy hentestől, hogy nálunk mikor bontják fel a húst. A megbeszélt időpontban megvásárolt csontos hús ugyanolyan minőségű, mint a disznótoron.) Kétségkívül a hentesboltban nem tudunk együtt inni egy stampedli pálinkát a böllérrel, de ezt még otthon pótolhatjuk a leveses kanálnak az orjalevesbe való belemerítése előtt! Egészségünkre!

Jó étvágyat!

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: szakácskönyv életrajz Ünnepek Unokáimnak 2015 Magyarország

2015.01.13.
19:00

Írta: Dr. Tóth Zoltán

Csülök P/pékné módra

 

Csülök P/pékné módra. Budaörsön.

 Sorsdöntő kérdéseken kell úrrá lennünk a csülök P/pékné módra recept elkészítésénél. Már az első kérdés fogós, ravasz kérdés: Pékné vagy pékné módra kell-e írni a névadó nevét?!

 Ha a névadó szakácsnő egy Pék nevű pék felesége, akkor jogos a nagy „P” betű. (Igaz, hogy az anyakönyvi névhűség /nem a házastársi hűség/ megkövetelné, hogy a névadó adja meg a férjének a keresztnevét is, vagy ha a leánykori neve is része a névadó asszonynevének, akkor a házassági anyakönyv precizitása szerint annak is szerepelni kellene a receptben. Pl.: Pékné Kiss Katalin, Dr. Pék Zoltánné Kiss Katalin, esetleg Pék Katalin. Azonban a köznyelv a rövidített nevet használja.

 Ha azonban a névadó egy pék foglalkozású személy felesége, akkor kis „p” betű a jogos, bár ritkaság számba megy, hogy egy névadó asszonyságot a férje foglalkozásának a megnevezése (pék) + a „né” toldat fémjelezzen. Ugyebár a „pékné” maga nem lehet pék foglalkozású, mert akkor szabályszerűen „péknőnek” kellene nevezni, mint a királyné (aki egy király foglalkozású ember felesége), illetőleg a „királynő”, aki maga a király, és a férje nem király, legfeljebb herceg vagy egy másik országban király, ahol a feleségét csak királynénak nevezik az udvari etikett szerint.

 Az interneten fellelhető 1024 db „csülök P/pékné” receptből statisztikát készítettem, és az ellentmondásos névhasználatot csak megerősíteni tudom! Sőt, a ”nyúl Pékné módra” receptekben a mindig nagy a „P”, míg a disznó csülök „p”-je hol nagy P, hol kis p[i].

 (Egy további lehetőség is vizsgálat tárgya lehetne: hogyan kell írni a P/pék nevű névadó nevét, ha a férje neve és a férje foglalkozása P/pék? Ezt a vizsgálatot mindenki elvégezheti saját számítógépe magányában! Én nem boncolgatom.)

 Szálljunk le Péknéről, és térjünk rá a csülökre. Látszólag egyszerűbb a dolgunk, mint a P/péknével, de a valóság irgalmatlan súlya - azonnal -  ránk nehezedik: disznó csülök (magyarán: sertésből készült csülök) vagy borjú csülök (magyarán: növendék marha) kijelölt része-e? A gyors választ elősegíti, ha a H/hentesnél (Hentes nevű személy boltjában vagy hentes foglalkozású ember boltjában?) rápillantunk az árcédulára. A pénztárcánk azonnal megmondja, hogy mi a disznó csülköt jobban szeretjük megvásárolni, de vendégségben nagyon szívesen fogyasztunk borjú csülköt!

 A csülök kérdést felveti az is, hogy nyers vagy füstölt csülökből készítsük-e a disznó vagy borjú csülköt? Kezdő szakácsok gyorsan válaszolnak: a füstöltet már nem kell sózni! A gyakorlott szakács azt is tudja, hogy a füstöltet áztatni kell, hogy kioldódjon belőle a fölösleges só. A kezdő szakács szerint a nyers gyorsabban megfő, a gyakorlott szakács tudja, hogy a füstölt karakteresebb ízt ad, és az megéri a hosszabb főzési időt.

 Perdöntő kérdés lehet a csülök vonatkozásban: csontos vagy kicsontozott legyen-e a csülök? Aki szereti a tálaló edényben felvágni a zamatos-omlós csülköt, az a szakács a csontos csülökre szavaz. Sőt, akinek kutyája van, az a szakács hangtalan megvetéssel tekint a főzés előtt kicsontozott csülökre! Aki nem szereti a csontozást, az vegye meg úgy, aki a bőrét-zsírosát sem szereti az menjen étterembe!

 Kisgyermekes anyák tűzzel-vassal küzdenek a sovány csülökért, sőt, már az előkészítés fázisában undorodva követeleik a bőrös-mócsingos részek azonnali eltávolítást. Érettebb korú férfiak és asszonyok megértő mosollyal szemlélik az „egészséges életmód” projektet, majd szelíden elfogadják az érett ízeket magukba rejtő cupákokat, forgókat, bőröket, és csínján bánnak a szálasra széteső vörös szálkák száraz részleteivel: „Ezt adjuk az unokáknak!” És a lányunk és a menyünk győztesen felsóhajt: „Megint győztünk a vén disznók/marhák csülkei fölött!” Majd kedvetlenül nekiállnak a csülök legszárazabb részének, amelyhez gyermekláncfüvet fogyasztanak – szójával.

 Végre! – eldőlt minden kérdés és kétség, álljunk neki a csülök megfőzésének: 1 kg csülök 1 óra főzést igényel. Hideg vízben tesszük fel egy nagyobb lábosban a csülköt főni. Amíg felforr a víz, addig, maximumon (gáz, villany, fa) melegítünk. A felforrás után (innét számítjuk a főzési időt!) csendes bugyogásra mérsékeljük az energia felhasználást.

 A csülök lassú forrdogálása lehetőséget ad előkészíteni a krumplit (burgonyát) és a vörös hagymát (a széplelkek francia /fehér/ hagymát használnak, amelyből 5x annyi mennyiség kell, és 10x annyiba kerül a boltban, mint a vöröshagyma). Mivel a krumpli és vöröshagyma előkészítése után még mindig sok időnk marad, azt az értékes időnyereséget felhasználhatjuk elmulasztott kommunikációs tevékenységekre: beszélgethetünk házastársunkkal (?), kérdezhetjük unokáinkat, hogy milyen tantárgyat kedvelnek (válasz: semmit), a szomszédunk szemére hányhatjuk, hogy megint nem hányta el havat 12 évvel ezelőtt télen, stb.

 A csülök fővése alatt minden órában egy villával megvizsgáljuk a csülök puhaságát. Amikor „mint kés a vajban” állapotot tapasztalunk, akkor, heuréka[ii]! A csülök levét elmentjük egy másik edényben (gondolunk a lencse, bab és más zöldséglevesekre; a krumpli, zöldbab, zöldborsó és más főzelékek hígítására, továbbá a töltött és székelykáposzta felengedésére!).

 Az életkor és egészséges életmód irányultság szerint a csülkö/ke/t megtisztítjuk, és egy tepsiben helyezzük el a krumplival, vöröshagymával. Sózzuk, borsozzuk. Sok-sok „puculatlan” fokhagymát helyezünk el a tepsiben. Maximális energiával sütjük 40 percig.

 A szakirodalomban egyesek felvetik azt a lehetőséget, hogy a P/pékné – lusta volt. Midőn a pék, befejezte a napi penzumát, és nyugodni tért, akkor a P/pékné a még forró kemencébe egy tepsiben betolta a csülök- krumpli-hagyma triettet, majd órákkal később ezt adta a P/péknek enni.

 A francia szakirodalom utalásokat tartalmaz arra is, hogy amíg a csülök több órát töltött a kemencében, addig a P/pékné is melegíttette magát a H/hentessel… Ezt a módszert úgy nevezik, hogy „Péknével Hentes módra”[iii]!

 


 

[ii] A heuréka egy ősi görög felkiáltó szó. A jelentése: egy nőt – egymásután - többször megdugtam! Másik jelentése: Több nőt egymásután megdugtam! A „heuréka, heuréka!” felkiáltás csak az istenek jár.

 

Szólj hozzá!

Címkék: szakácskönyv filmszínházirodalom Emberi kérdések 2015 Magyarország