2014.10.01.
19:52

Írta: Dr. Tóth Zoltán

Májbetegség járványról döntenek a pártok - Miskolcon is!

majbetegseg_tunetei_1412185654.png_152x106

 

A magyar pártok 2014-ben, az önkormányzati választási kampány csúcspontján, újabb társadalmi mentőcsomagot dolgoztak ki a nép javára! 2014. október 1-én a Fidesz és az Mszp miskolci elöljárói minden országos és helyi médiát igénybe vettek annak érdekében, hogy megakadályozzák a májbetegség járványos terjedését.

A helyi Mszp vezetők felelősségre vonták a helyi Fidesz vezetőket: valljanak színt, van járvány vagy nincs járvány?!

A helyi Fidesz vezetők azonnal kijelentették, hogy ők már megakadályozták a járvány, amely nincs; de okozói a Mszp-sek voltak.

A kulturált hangú anyázás és egyéb gyalázkodás után a felek megegyeztek abban, hogy mindennek a cigányok az okai.

Az illetékes járványügyi hivatal munkatársai riadt nyúlként ülnek kuckóikban és várják a bölcs politikusok döntését: van járvány vagy nincs járvány?!

A politikusok 2014. október 12-éig, az önkormányzati választások napjáig, korlátlan hatalmat gyakorolnak a józanész felett. A szavazók szavazatainak az összeszámlálása után, 72 órával kihirdetik a végeredményt: vagy győzött a májbetegség járvány vagy veszített.

Az országos pártközpontok fenntartják a jogot a helyi szervezetek döntésének a felülvizsgálatára. Az érintett pártközpontok már felkészültek saját Kubatov listájuk alapján a járvány továbbterjesztésére az vesztesek körében.

Mind a két esetben azok az emberek veszítenek, akik májbetegségben (is) szenvednek.

A fényképen láthatóak a májbetegség tünetei. Ezek a tünetek már a pártok agyában is mutatkoznak.

Szólj hozzá!

Címkék: kampány választás demokrácia közigazgatás pártok kampányfinanszírozás kormánypárt elsőválasztók 2014 Magyarország fogyasztó védd magad! magyar választások története ... és ez nem vicc! 2014 önkormányzati választások

2014.10.01.
18:24

Írta: Dr. Tóth Zoltán

Női bor?!

szigeti_andrea_bor_1412180588.jpg_251x201

A Klubrádióban már hallottam egy műsort, amelyben a riporternő egy borkészítő hölgyet kérdezett arról, hogy milyen a „női bor”? A kérdés meglepett. A bor lehet jó vagy rossz, illatos vagy savanyú. De férfi vagy női borról még nem hallottam. A magyar nyelvben ismeretlen szabály a dolgok nemének a meghatározása és az ehhez kapcsolódó eltérő ragozás, mint a latinban, a németben, a franciában vagy az oroszban. Végighallgattam a műsort, de csak annyiban kaptam választ a kérdésre, hogy vannak már nők is, akik borkészítéssel foglakoznak hivatásszerűen, egyetemi végzettséggel.

Kontyalávaló! - ilyen jelzőt már hallottam a nagymamámtól, amely az asszonyoknak kijáró édes likőrt jelentette, az ő családjukban. Meggybort csak az asszonyok ittak, de a meggybor az nem bor! – mondta nagyapám és ivott egy pohár bort a meggybor készítése közben.

A borokról írtak, írnak művészek. Hamvas Béla: A bor filozófiája[i], Krúdy Gyula regényei[ii] szépirodalmi élmények.

A borokról írnak és borokat isznak fiatal írók is, sőt, a bor mellett még a politika is megfér[iii], ha nem az az elsődleges.

A borokról írnak borkritikusok, étteremkritikusok, borászok, újságírók, blogolók. Olyan sokan vannak és olyan sokfélék, hogy példaként egyet sem említek meg. Ha az interneten egy keresőbe beírjuk a borszakértő szót, akkor 100 ezer találatot érünk el, és kedvünkre válogathatunk belőle. Sőt, a borszakértőknek bizottsága is van[iv], amelynek 21 tagjából 3 nő és az elnökhelyettes is az: összesen 4 hölgy. (Jobb az arány, mint a magyar parlamentben!)

Gondot okoz számomra a borkritika nyelvezete is. A borral nehezen kapcsolatba hozható melléknevek, jelzők tömege, nagyon távoli asszociációk özöne, a reklámszövegek bornírtsága és a borászok PR tanácsadóinak a túlsúlya a borok elnevezésében együttesen teszi átláthatatlanná és kétessé[v] a borok értékelését. Bizonyára van a borászoknak egy speciális „szaknyelve” is, amelyet az egyetemen oktatnak, de ez a szaknyelv nem tudott betörni a köznyelv területére.

Magamtól jöttem rá, hogy milyen a „női bor”. Ajándékba kaptunk egy üveg bort. Nézegettem mielőtt kinyitottam volna. A címke egyszerű, világos pasztellszínek az uralkodóak, egy kismadár sziluett a márkajel, olvasható betűtípussal és betűnagysággal nyomtatták a bor nevét. Nem hivalkodó, a polcról kikiabáló a címke. Sauvignon blanc.[vi] A 7 dl-es normál borosüveg. A dugó műanyag, engem ez nem zavar (nagy boroknak nagy parafa dugója, meg annak az ára!). A címke szerint: száraz bor.

Az 1 dl-es boros poharamba (nagyapámtól örököltem), öntök egy féldecit: könnyű illata van. Ha a bornyelv síkos talajára merészkedek, akkor „szőlőillatú”, de nem édes. Színe: zöldes-sárga, teljesen átlátszó. Egy korty: sima, kellemes a szájnak, nincs utóíze, itatja magát, de nem érződik ki az alkohol. Valódi száraz bor, de nem karcos. Az alkoholtartalma az átlag alatti. Az ételek szempontjából kifejezetten alkalmas levesek után (40 csepp az ünnepen), vagy szárnyas ételekhez. Hamvas Béla az ilyen bort nevezte üdítő bornak. Az üdítő bort mindig, bárhol, bárkinek lehet inni.

Nézem a palackot: Szigeti Andrea készítette, Nyitnikék Pince. Egy nő készítette az általam felismert női bort: alacsonyabb alkoholtartalom, kristálytiszta fehérbor, semlegeshez húzó illat és íz világ, pasztellszínekkel. Olyan, mint általában a nő: férfiaknak készült.

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: szakácskönyv Bor 2014 Magyarország

2014.09.29.
21:20

Írta: Dr. Tóth Zoltán

Kik a budapesti főpolgármester jelöltek?

A 2014. évi önkormányzati választásokra a jelölési határidő 2014. szeptember 8-án lejárt. A határidő jogvesztő: akit addig bejelentette a pártja, a civil szervezet, illetőleg a független jelölt önmagát, az a jelölt szerepelhet majd a szavazólapon 2014. október 12-én. Akit az illetékes választási bizottság nem vett nyilvántartásba, és a bíróság sem bírálta felül a bizottság döntését, az a jelölt nem szerepelhet a szavazólapon.

Budapesten a főpolgármester jelöltek vonatkozásában is lejárt a jogvesztő határidő. A Fővárosi Választási Bizottság a mai napig (2014. 09.29.) a következő döntéseket hozta:

ÖNKORMÁNYZATI VÁLASZTÁSOK
2014. október 12.

Budapest főpolgármester jelöltjei

 

Jelölt neve

Jelőlő csoport

Státusz

Dátum

Dr. Thürmer Gyula

MUNKÁSPÁRT

Nyilv. vétel elutasítva

2014.09.18

Ács László

ZÖLDEK

Nyilv. vétel elutasítva

2014.09.12

Galyas István

Független jelölt

Nyilv. vétel elutasítva

2014.09.12

Tarlós István

FIDESZ-KDNP

Nyilvántartásba véve

2014.09.01

Dr. Staudt Gábor

JOBBIK

Nyilvántartásba véve

2014.09.01

Csárdi Antal

LMP

Nyilvántartásba véve

2014.09.08

Dr. Falus László Ferenc

EGYÜTT-PM

Nyilvántartásba véve

2014.09.08

Dr. Bokros Lajos András

MOMA

Nyilvántartásba véve

2014.09.12

Dr. Bodnár Zoltán György

MLP

Nyilvántartásba véve

2014.09.12

Dr. Magyar György

Független jelölt

Visszalépett/visszavonva

2014.09.29

 

 

 

 

 

 

A Fővárosi Választási Bizottság 2014. 09. 29. napjáig meghozott döntései szerint a 6 főpolgármester jelölt szerepelhet majd az október 12-ei szavazólapon.

 

Azonban a lehetséges, hogy a mai napon (2014. 09. 29.) bejelentett demokratikus ellenzéki döntés szerint, lesznek további visszalépők Bokros Lajos javára. A visszalépés valaki javára egy politikai döntést jelent, amely a szavazólapon nem jelenik meg.

A demokratikus politikai szövetséget kibővítő pártok dolga, hogy a média nyilvánosságot használva a választók tudomására hozzák azt, hogy pártjuk (vagy a független jelölt), október 12-én mely párt jelöltjét támogatja.

A választáson való részvétel minden választópolgár erkölcsi kötelessége. A jelölteket a pártok, civil szervezetek állítják.

A választópolgárnak saját kötelezettségei is, hogy előzetes tájékozódjon arról, hogy mely jelöltre kíván szavazni.

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: kampány választás demokrácia szavazólap elsőválasztók Budapest Bokros 2014 Magyarország Szabadság és Reform Intézet magyar választások története nemzetközi megfigyelés Modern Magyarország választópolgár kérdez 2014 önkormányzati választások

2014.09.28.
14:37

Írta: Dr. Tóth Zoltán

Skócia szavazott: maradnak Nagy Britanniában. Következik Katalónia!

skot_nepszavazas_1411907777.jpg_285x177

Megtartották Skócia függetlenségéről szóló népszavazást. A skót szabályok szerint regisztrálni kellett a népszavazáson való részvételre, és már a regisztrációt kérők száma is nagyon magas volt. A függetlenség kérdése érzelmileg is motiválta a szavazókat, mind a függetlenségre vágyókat, mind a brit keblen belül maradni kívánókat.

A skót függetlenség népszavazás magyarországi kampánykérdéseit már korábban olvashatták a blogomon[i], továbbá azt is, hogy mely jogi kérdések tisztázatlanok a skót népszavazás után is[ii].

A 4,5 millió szavazásra jogosult 84%-a (3,6 millió) vett részt a referendumon. A függetlenségre szavazott 1,6 millió (44%), Nagy Britanniában való maradásra több mint 2 millió (55%) választópolgár voksolt. Magas volt tehát a részvételi arány, és meggyőző 10%-os különbséggel győztek az elszakadás ellenzői. A számszerű többségnél (400.000 szavazat) még többet mond a győzelem mértékéről a szavazatok megoszlásának a vizsgálata önkormányzati szinten: a 30 önkormányzatból (Skócia saját belső területi tagozódása szerint), mindössze 3 önkormányzatban győztek a függetlenek (Dundee, Glasgow, North Lanarkshire), 27 önkormányzat többsége nem akart kiszakadni a közös államból.

Skócia saját kormánya, és személy szerint a miniszterelnöke mindent megtett azért, hogy Skócia kiváljon a brit keretekből.  A népszavazás kampányban a kormány politikai és anyagi erejét – sportszerűtlenül – a függetlenség reklámozása mellé állította[iii]. Azonban a szavazás eredményének az ismeretében a miniszterelnök[iv], azt nyilatkozta, hogy tiszteletben tartja választók akaratát.

Érdemes megjegyezni, hogy nagyon alacsony volt az érvénytelen szavaztok száma, a 3,6 millió szavazatból csak 3.429 (!) választópolgár szavazott érvénytelenül.

A Skót Választási Bizottság honlapján[v] az eredmények részletesen megtekinthetőek.

A Népszavában Lendvai Ildikótól, a Tőle megszokott korrekt - de a politikusok többségétől teljesen idegen – módon olvashatunk a skót népszavazás tanulságairól.

https://digitalstand.hu/olvaso/21605#4

Spanyolországban várhatóan népszavazást tartanak a katalán függetlenségről. A népszavazást Katalónia miniszterelnöke tűzte ki 2014. november 9-ére. A spanyol kormány az Alkotmánybíróság előtt megtámadta a döntést, és szeptember 29-ére összehívták a spanyol parlament rendkívüli ülését.

(A képen II. Erzsébet királynő, aki már nem aggódik.)


 

[iii] A népszavazás nemzetközileg és tudományosan elfogadott alapelve az, hogy a népszavazás kitűzésével a kormány nem kampányolhat sem az „igen”, sem a „nem” mellett. Ennek a tiszta elmélet álláspontnak az az indoka, hogy a népszavazás kitűzésével az adott kérdésben a döntés joga visszaszáll a választópolgárok közösségére (a népre). A népszavazási kampányban való részvétel joga a választópolgárok közösségeit (pártokat, civil szervezeteket, csoportokat) illeti meg, és az állami szervek csak „szemlélői” lehetnek a kampánynak, és a népszavazás eredményét az állami szervek kötelesek figyelembe venni.

 

Szólj hozzá!

Címkék: választás demokrácia elsőválasztók Európai Unió Spanyolország Nagy Britannia 2014 abécé választásokra

2014.09.25.
21:21

Írta: Dr. Tóth Zoltán

Időközi választás Újpesten - 2014 november

Manapság így megy az időközi országgyűlési választásra a jelölt kiválasztása az MSZP-ben.

Megüresedett Újpesten egy országgyűlési képviselői egyéni választókerület. Elhunyt Kiss Péter országgyűlési képviselő (MSZP), aki a 2014. évi (tavasz) kapta meg a választópolgárok többségének a szavazatát. A törvény értelmében az egyéni választókerületben időközi választást kell kiírni, amely novemberben kerül megtartásra.

Nézem az ATV Egyenes beszéd c. műsorát (Kálmán Olga) és egyre csökkenő lelkesedéssel hallgatom az egyre lelkesebben és egyre gyorsabban beszélő helyi MSZP vezetőt. Ismerteti az újpesti pártok választási szabályzatát arra az esetre, ha a 2014. évi országgyűlési mandátum megüresedik: „Az a párt jogosult jelölni, aki eredetileg állította a jelöltet.” A helyi vezető nem tér arra a részletre, hogy mely pártok írták alá ezt a szabályzatot, hanem a magyar (latin) nyelv általános alanyának homályosító használatával csak utal arra, hogy ŐK (?!) egyetértenek.

A demokratikus ellenzék összefogásának újabb lehangoló módszerét ismerhetjük meg a lelkes helyi vezető által, hogy „aki jelölt akart lenni pályázatot nyújthatott be az MSZP újpesti vezetőségéhez”.

Szerkesztői kérdésre, hogy mikor van a pályázati határidő vége, a kérdezett kapásból válaszolja, hogy „pénteken”.

Itt említsük meg az élő adás időpontját: a nevesített péntek előtti csütörtökön, este.

A helyi vezető egyre emeltebb hangon szavalja, hogy „tegnap /szerdán?/ itt volt nálunk az MSZP elnöke,Tóbiás József, és egyetértett azzal, hogy egy nagy tekintélyű, a győzelemre alkalmas – jelenleg is önkormányzati képviselő – legyen az országgyűlési képviselő jelöltünk”.

Ilyen ma (17 nappal az önkormányzati választás előtt) a demokratikus ellenzéki pártok összefogási metódusa. Így készülnek az önkormányzati választás után 1 hónappal megrendezésre kerülő időközi országgyűlési választásra.

Jó szándékkal van kikövezve minden út …vezessen az Rómába vagy a Pokolba is.

 

Szólj hozzá!

Címkék: választás demokrácia előválasztás MSZP Budapest 2014 Magyarország magyar választások története

2014.09.18.
09:07

Írta: Dr. Tóth Zoltán

Szünet a blogon 2014. szeptember 18-25. között.

 

Szünet a blogon 2014. szeptember 18-25. között.

 

Szólj hozzá!

2014.09.17.
22:00

Írta: Dr. Tóth Zoltán

Trianon mellett vagy ellen?

2014. szeptember 18: népszavazás a Skóciában.

Nagy-Britanniából és az Európai Unióból való kiválásról szavaznak a skótok csütörtökön.

Pikáns történet, hogy egy skót király –öröklés útján - csatlakozott Angliához 1706-ban, és lett Nagy-Britannia királya.

Már elemeztem a skót népszavazás kérdéseit: http://tothzoltan.blog.hu/2014/08/15/nepszavazas_a_skot_fuggetlensegrol

Javasolom, hogy tekintsék át a népszavazás kérdéseit egy amerikai szakértői szervezet értékelése alapján:

http://www.ifes.org/?utm_medium=email&utm_source=MyNewsletterBuilder&utm_content=#subscriber_id&utm_campaign=Elections+in+Scotland+2014+Independence+Referendum+1412159213&utm_term=

Európában több olyan régió is van, amely nacionalista alapon el kíván szakadni a jelenlegi államtól.

http://www.parameter.sk/rovat/kulfold/2013/09/16/autonomia-vagy-elszakadas-szakadar-mozgalmak-europaban

A trianoni revizionista gondolat jegyében Fidesz kormánypárti politikusok „suttogó propagandával” terjesztik Erdély visszacsatolását. Székelyföld autonómiájának a követelése és zászlózása burkolt követelés Romániából való kiszakadásra. (Ennek kapcsán érdemes elolvasni Eötvös Károly visszaemlékezései között az Országgyűlés határozatát 1715-ből, amely szerint a székelyek nem magyar nemzetiségűek…és önálló országgyűlési képviselőkkel rendelkeznek, mint nem magyarok!)

A magyar belpolitika szempontjából a skót népszavazás olaj a tűzre az unió ellenes politika tagadása és a „magyar szabadságharc” folytatása mellett. Ha az elszakadás mellett szavaznak többen Skóciában, akkor a Fidesz erősíti kampányát a trianoni gondolat eredményessége mellett: győzött a népakarat. Ha a „nem” szavazatok kerülnek többségbe Skóciában, akkor a Fidesz a nemzeti önállóság elnyomása mellett fog szónokolni.

Kormányzati gőzhenger a médiában: „igen” vagy „nem” többség Skóciában? Magyarországon győz a Fidesz!

 

 

3 komment

Címkék: kampány választás demokrácia határon túli magyarok Európai Unió Nagy Britannia külföldi választás nemzetközi megfigyelés

2014.09.17.
19:46

Írta: Dr. Tóth Zoltán

Budaörsi Olvasókör 2014. október 8.

szabo_magda_regimodi_tortenet_1410975967.png_156x224

A Budaörsi Olvasókör megtartotta alakuló ülését 2014. szeptember 10-én. A könyvtár (Budaörs, Károly király út 20.) folyóirat-olvasójában gyűltek össze az érdeklődők. Az első beszélgetés Jókai Mór: A kőszívű ember fiai c. regényéről szólt. A hozzászólók elsőként Jókai Mór pályafutását, majd a regény megszületésének (1872) történelmi körülményeit tekintették át. Többen érintették a regény főszereplőinek a jellemét, kitekintve az örök emberi konfliktusokra: hűség és csalás, eskü és esküszegés, emberiesség és elutasítás, hazaszeretet és idegengyűlölet.  A beszélgetésnek közösen elfogadott tanulsága volt, hogy a Kiegyezés (1867) és a Rendszerváltás (1989) békés jellegű politikai kompromisszum volt, amely fegyverek, akasztások és börtönök nélkül eredményezett új politikai hatalmat. A beszélgetés természetes velejárója, hogy mindenki a saját olvasmányélménye és történelmi tapasztalata alapján ítél, így nem lehet mindenben egyetérteni – még egy olvasókörben sem.

Az Olvasókör tagjai megegyeztek abban, hogy a következő alkalommal Szabó Magda: Régimódi történet c. regényét vitatják meg. A regény a könyvtárban mindenki számára hozzáférhető.

Az Olvasókör ülésén részt vett Temesiné Haag Beatrix, a könyvtár felnőtt olvasószolgálatának a munkatársa is. Zárszavában kiemelte, hogy az olvasókör fontos feladatot lát el a könyvtár életében, ezért folytatni kívánják a sorozatot.

Az olvasókörben várják az új jelentkezőket a http://www.budaorskonyvtar.hu/  honlapon, személyesen a Budaörs, Károly király út 20. sz. alatt

2014. október 8-án, szerdán, 17,30-kor.

Nézze meg az Olvasókör videóját:  http://youtu.be/TkK1X5IIUzI

Várjuk 2014. október 8-án, szerdán, a Budaörsi Könyvtárban! Javasolom, hogy töltse ki az alábbi kérdőívet, hogy aktívan részt vehessen a program kialakításában:

A kérdőív letöltésére várni kell 30 másodpercet!

https://onedrive.live.com/redir?page=survey&resid=2A1DBE652A3EC5E1!19006&authkey=!APyVoLYOVVYZDZ8&ithint=file%2c.xlsx

Filipszky István, a könyvtár igazgatója                                                 Tóth Zoltán, az olvasókör vezetője

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: demokrácia Budaörs filmszínházirodalom 2014 Magyarország

2014.09.16.
19:27

Írta: Dr. Tóth Zoltán

Halottas szekéren is lehet várost nézni - Nápolyban

jokai_napolyban_180x280_1410888330.jpg_180x280

 

Jókai: Nápoly

 

„Vede Napoli e poi mori”. Ezt a röpke mondást nem kell ám úgy fordítani, hogy amint meglátta az emberfia Nápolyt, menjen halálozni; hanem hogy addig ne haljon meg, amíg Nápolyt meg nem látta. S ebben igazat adok neki. – Maga Nápoly nem az a gyönyörrel agyonéltető látvány, hanem a környéke, az egész tája valami isteni. A város maga, mikor egyszer a tenger felől közelítettem is felé, azt a benyomást tette rám, mint egy óriási nagy sütőkemence; egymás hegyébe halmozott veres házak, sarkantyúvirág minden színváltozataiban rikítóra festve; egy óriási hangyaboly, aminek egyhangúságát semmi tető, semmi kiváló torony vezéralakja nem enyhíti; itt-ott látni csak a háztömeg között gubbaszkodó rézrozsdás kupoláját egy-egy eldugott templomnak. A halmokat uralgó ódon erődök komor, sötét körrajzai egészítik ki a képet. Mennyivel szebb panoráma ennél az én Budapestem!

Vasúton érkezve pedig ennyit sem látni Nápolyból. Éjféltájon érkezik meg a Rómából jövő vonat; jelzőlámpák, vagonsorok, veres és fekete épületek futnak el mellettünk; a vasútról átszállunk a hotel-omnibuszba, s megkezdődik egy hosszú utazás a városon végig, aminek alig akar vége szakadni. Megérkezünk az új nagy hotelbe a Chiaján; ahol a kocsiból leszállva, az elénk siető vendéglős e szókkal fogad: „Belieben zwei Zimmer”. – Hiába! Bismarck hatalmas, s mi most „dicke Freunde” vagyunk. – De ugyan hogy érezhették meg rajtunk, hogy magyarok vagyunk?

Most tehát: „Vede Napoli e poi dormire”.

S erre az Hôtel Bauer igazán alkalmas. Becsületes, kényelmes vendéglő, távol Nápoly hírhedett lármájától. Mert lárma dolgában nem hiszem, hogy felülmúlná valamely világváros Nápolyt.

Elkezdik a harangok korán, sötét reggel; de azok sem olyan komoly, ünnepélytartó harangok, aminők minálunk bimm-bumm zúgásukkal hívják fel az ájtatosságot, hanem recsegő vaskondérok, amiket riasztó kongással, hol lassabban, hol sebesebben püfölnek kalapáccsal valami türelmetlen emberek; aztán megindul a kocsik zaja; a nápolyi egylovas bérkocsik száma egész dandár; hát még aztán a kétkerekű corricolók, az omnibuszok, az urasági fogatok, s hogy a javát hátul hagyjuk, a számlálhatatlan mennyiségű, szamárvontatta talyiga. Ez mind vágtatva kergeti egymást, a kocsisok kiabálnak, a lovat „ach” kiáltással nógatják, a szamárra olyan hangon ordítanak, mint mikor a komondor orozva ront ki a kapu alól, s amellett minden kocsisnak hosszú sugáros ostora van, amivel jó kedvében, haragjában egyre kongat, mintha ménest terelne a Hortobágyon. Aztán megindul a mozgó vásár: mindent az utcán árulnak, és fennhangon ordít, énekel, kiabál, hívogat, kérkedik a boltos az ajtóban, péklegény, szalámiáruló, hírlapvesztegető, halkufár, két fentő vereshagymáért olyan tenorhangokat bocsát közre a kertész, hogy nálunk hatvan forintot fizetnének neki havonként a puszta hangkifejtésért; aki sült tököt árul, az hasonlítja azt a hajnali naphoz, a tűzokádóhoz, még a füstfaragó gyerek is visít, hogy „Itt a kéményseprő!” (Bizonyosan az én kalapomat nézi kürtőnek.) Azonkívül is minden nápolyi oly animóval beszél, mintha örökösen valami nagy, váratlan öröm érte volha: ha két bérkocsis futtában összetalálkozik, megállnak egymással nyájasságokat kicserélni. Hanem mindezt csak későbben tapasztaltam, mikor a város belsejébe tettem expedíciót. Idekinn a Chiaján méla csend van, addig alhatunk, ameddig álmunk van.

Azért mégis korán keltem, régi szokásból, ablakomat (mely tulajdonképpen remekül záródó ajtó az erkélyre) kinyitva. Ami legelőször meglepett, az, hogy meleg jő be a szobámba onnan kívülről. Ez a szavakkal kifejezhetetlen, áldott nápolyi lég. Olyan idő van december elején, mint nálunk tavasszal, a szél sem éles; egy-egy futó felhő pásztás esőt szitál, de még az is langyos. Erkélyemről végiglátni a fél városon odáig, ahol annak a másik felét a tengerbe kinyúló földnyelv, a rajta gubbasztó ódon Castello d’ovoval eltakarja; előttünk terül el a gyönyörű városi park, örökzöld fáival, hosszú pálmasétányával, azok között százados pálmaősök; a háttérben a nyugodalmas pipázó Vezúv, ezúttal fehér frizirköpönyegbe burkolva: belül tűz, kívül hó. – De ami legáhítottabb látvány, ez a tenger. – Ez az én vágyaimnak a tárgya.

Ah! Ha én a tenger mellett lakhatnám, dehogy írnék többet, mindig a tengert bámulnám. Ezt az örökké egy, és mégis más világot.

Megszoktuk a földet nevezni anyánknak; pedig mennyivel több életet hord magával a tenger; óriásai mennyivel nagyobbak a föld óriásainál; tárháza az emberiség felét táplálja; otthona mindegyiknek, ez a minden népek közös hazája, amit nem osztanak határokra a nagyhatalmak, aminek térképéről nem törölnek le nemzeteket a szent szövetségek: a szabadság megisteniesült jelképe.

Az első napon Nápolyból elég volt nekünk maga a tenger, amely, ahányféle szél jött, annyiféle színt váltott; egyszer egy hosszú sávon tökéletes tintafeketévé lett; majd megint zöld, a látóhatár felé ezüst, utoljára alkonyat felé teleöntve arannyal, bíborral és smaragdokkal. Egy kis kirándulás a Posilipóhoz a festői hatás lehetetlenségeit tünteté elénk: amint a nap a Nisida sziget vára mögött lement, s a végragyogványa annak az ablakain keresztültört; arany sziklákon fekete ernyős fenyők, körülöttünk mély hegyszakadékok, amikből buján tenyésző délnövényzet emelkedik ki; a gyümölccsel rakott kaktusz a virágzó berkenyével, az óriás nád a pálmával egybevegyülve, arany gyümölcstől hajladozó narancs és citromfák. Aki ezt lefestené, azt mondanák: megbolondult.

Amint az éj leszállt, egészen kitisztult az idő, s még melegebb lett. Itt az éjjel is lanyha. Az ember a tüdejét megújulni érzi, az idegei acélt fognak. Alig tudunk a kőpart sétányától megválni. A teleholdtól olvadt arannyá válik a hullám, s szikraözönt szór a kőgáton túlcsapva. Halászok fáklyafénynél lesik szigonyvégre a murénát, s időközönkint a Vezúv is elszánja magát, hogy egy kis tűzfénnyel világítsa meg a torkából kitörő füstgomolyt. Csak az bír rá az aludni menésre, hogy holnap korán kell fölkelnünk, Pompejiba menni.

A legérdekesebb tanulmány, amiért az ember Nápolyba jön, mindenesetre Pompeji, s e tájon a december hó az április; kapni kell a ritka derült nap kiválasztásán a kirándulásra.

Lehet oda vasúton is menni, hanem akkor az ember nem látja meg azt, amit megláthat: a régi Nápolyt.

S meglátni is érdemes, de hát még megérezni. Megismerni Nápolyt szaglóműszerekkel!

A főutcát, mely Nápoly közepéből, a Santa Lucia tértől kezdve a Torre del Greco felé vezet: mihez hasonlítsuk? Budán a Tabán vagy Prágában a zsidó városnegyed mutathat fel talán ilyen szűk sikátort, mely minden száz lépésnél szögletbe törik, hihetetlen kanyarulatokat vesz; két kocsi egymást alig képes elkerülni benne; sár, csülökig érő; szemét, változatos; bűz, kimondhatatlan. Ez itt a pokol parfumerie-boltja; az ember nem képzeli, hogy annyi változata lehessen a rohoda illatnak, melyek között a cserző csáva bűze még légtisztító ámbra! S ezen az utcán át közlekedik Nápoly az egész külvilággal, ezt kell minden külföldinek legelőször megjárnia, ezen jár be minden terhes szekér, ezen hordják be a vásárosok az élelmiszereket; ez a főere a városnak. Mikor aztán a bűzlabirintból kiszabadulunk, kezdődik az a hosszú utca, mely Portici felé vezet.

Mikor egy esős nap után egyszerre szép, derült napfényes idő jön, akkor lehet látni ezt az utcát a maga teljes pompájában. A házak három-, négy-, ötemeletesek, minden ablaknak vasrácsos erkélye van; erre az erkélyre vannak rendes időben körülaggatva a hólyagba tömött sajtok, a zsinegre fűzött hosszúkás dinnyék, vereshagymakötegek, a felfűzött kaktuszfügék és paradicsombogyók, a gyerekfej nagyságú fenyőtoboz-gyümölcsök; ez a család éléskamrája; reggel itt végzik a toilette-et; aztán ez a gyermekszoba; szép napfényes időben pedig ide van kifüggesztve az egész lakosság kimosott fehérneműje; egy olyan országos kiállítása a napvilágot megfertőztető rongyoknak, mely minden képzeletet fölülmúl. Valóságos fényűzés a rongyokkal. Luxusa a szennyes ruhának. Pályadíj-versenye a kapcának. Aki végigmegy a hosszú utcán, élő fogalmat szerezhet e nép ínségéről. S azt mondják, hogy ez már haladás. Most már legalább vannak rongyai; nem jár meztelen. Az igaz, hogy meztelen lazzaronik nincsenek többé Nápolyban. Mindenki ruházkodik – és dolgozik. S ez a rongykiállítás már egy neme a dicsekedésnek. Egyébiránt az igazság kedvéért fel kell jegyeznem, hogy első emeleti kőerkélyek faragványáról, s néhol a szobrok karjaira akasztva, elegáns, hímzett alsószoknyák, batisztingek és monogramos paplanok is lógnak le az utcára, s egyik úrnő megszámlálhatja a másiknak a kétheti mosásba adott fehérneműjét.

Ellenben a mellékutcákban hosszú sor faállványokon szárítják a drága jó makarónit, a csigalebbencs, macskanyom s más efféle népszerű tésztanemű ellenben gyékényre kiterítve tökéletesedik.

Egy szentkép előtt az utcafélen látunk egy dudást, egy klarinétost, meg egy asszonyt, aki énekel: a másik kettő muzsikál hozzá. Kétségtelenül jó okaik vannak rá, hogy ezt tegyék. Ez az egyedüli népsajátság, amit útban találunk. Nincs már népviselet; alig látni egy-egy előrehajtott zsacskó alakú veres sipkát még a férfiak fején, az asszonyokén a négyszegletű fatányért; a köznép itt is, mint mindenütt a civilizált világban, az uraságoktól levetett ócska ruhát nyűvi tovább.

Ez az utca végtelenre látszik nyúlni; azt hisszük, hogy velünk jön Nápoly, pedig már régen elhagytuk Porticit is; csakhogy a szomszéd városok, Nápolytól Torre del Greco-ig úgy egymásba vannak nőve, hogy csak a templomaik választják el őket egymástól, s a szorosan sorakozó épületek közül alig tudjuk egy-egy tisztáson meglátni a tengert. Ahol ház nincs, ott meg kertfal van, s végtől-végig az egész utcán találkozunk azzal az egymást keresztező szakadatlan szekérvonattal, melyben öles kerekű laptikák (másforma szekeret itt nem ismernek, csak kétkerekűt; vannak kétkerekű falusi omnibuszok is, s azokra felül tizenkét ember,) urasági landauerek, pajkos corricoló és csattogó bérkocsik üldözik egymást. Most egyszerre félbeszakítja a kocsisort egy közbevegyülő halottas szekér; pompás aranydíszítésű mennyezettel. Vajon kit visznek rajta? Hát valami tíz kéjutazót, aki vígan dalolva jön vissza Pompejiből; némelyik narancsot hámoz, másik a chiantis palackot emelgeti. Hát biz itt az entreprise des pompes funèbres élelmes: üres óráikban a halottas szekereit nem pihenteti a félszerben, hanem omnibusznak használja, s a publikumnak ez nagyon tetszhetik.

(A fényképen Jókai Mór és 50 évvel fiatalabb felesége, Nápolyban a nászútjukon.)

Szólj hozzá!

Címkék: filmszínházirodalom ... és ez nem vicc!

2014.09.16.
11:37

Írta: Dr. Tóth Zoltán

Galilei, Jókai, Marx

marx_1410860211.jpg_259x194

Galileo Galilei[i], csillagász és fizikus megerősítette Kopernikusz heliocentrikus világképét: a Föld forog a Nap körül. Galilei ellen azonnal fellépett a katolikus egyház, és annak az egyházi tanokat védő hatósága, az Inkvizíció[ii]. A Galilei ellen folytatott perben, a „vádlott” – tagadva a katolikus és hivatalos földközpontú világkép lényegét – így kiáltott fel: „…eppur si muove!” (..és mégis mozog!).

Az Inkvizíció 1633-ban könyveit betiltotta, Galileit tanainak megtagadására kényszerítette, és házi őrizetben kellett élnie 1642-ben bekövetkezett haláláig. Jókai Mór 1872-73-ban egy regényt írt Galilei híressé vált mondatával[iii] azonos címmel: „És mégis mozog a föld!” Ha valaki kételkedik abban, hogy Jókai Galileitől vette kölcsön könyvének a címét, az javasolom, hogy olvasson bele a regény Előszavába[iv], és meggyőződhet Jókai akaratáról. Jókai Mór regénybeli hősei a forradalom, a társadalmi változások lehetőségét és szükségességét hirdetik, szemben a maradisággal, a fejődés akadályozóival.

Marx Károly[v] méltán megbecsült tudósa a földkerekségnek. Mindig voltak politikai és tudományos ellenfelei, sőt történelmi, filozófia nézetei és politikai tevékenysége miatt a korabeli kormányok és rendőrségeik üldözték, könyveit betiltották. A mai Magyarországon is vannak üldözői[vi], akik nem tudnak belenyugodni abba, hogy nem kizárólagos képviselői a tudásnak és a hitnek. A korabeli Inkvizíció mai képviselőinek képzelve magukat, osztják az észt. Kicsinységük szembeötlő. A hatalompolitika eszközét használják, mert a gondolatok vitájára képtelenek.

A katolikus egyház a Galilei ellen 1633-ban meghozott ítéletet 1992-ben érvénytelenítette.

Galilei, Jókai és Marx neve örökre megmarad az emberiség kultúrájának részeként. Üldözőiknek a nevét a történelem elfeledte.


 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: kampány választás jóállam 2014 Magyarország 2014 önkormányzati választások