A húsok hadseregében a tábornok a bélszín. A megszólítása: Wellington tábornok. Nos, találkoztam a konyhában Wellingtonnéval. A tábornok felesége, - látva, hogy mit készítettem -, decens úrinőként csak annyit mondott: „Fújj, a bélszínt már az esküvőnkön sem ettem meg!”
Mit tesz ilyen speciális helyzetben egy szakács? Falhoz vágja a Wellington bélszínt, és gondolkodni kezd. Mi a baja Wellingtonnénak? Nincs baja a levelestésztával, nem hibáztatja a spenótot, nincs problémája a gombapéppel, csak a bélszínt utálja!
HEURÉKA! A bélszínt kihagyjuk (egyébként is nagyon drága!), és a marhát erős ízű, kemény sajttal és füstölt sonkával helyettesítjük. Miközben a falról lassan lefelé csorog Wellington bélszínje (zöld csíkot húz maga után a spenót), újult erővel munkához látunk.
Bevásárló lista 4 személyre:
1 csomag levelestészta (friss vagy hűtött)
4 nagy szelet füstölt sonka (prágai stb.)
4 nagy szelet erős ízű keménysajt (ementáli stb.)
0,4 kg fagyasztott spenót
0,4 kg gomba
0,1 l 30%-os tejszín
1 tojás
Olvasztott vaj
1 maréknyi zabpehely
1 fej fokhagyma (krém vagy por alakban)
1 fej vöröshagyma (krém vagy por alakban)
Só, bors
Metódus
Előző este kivesszük a spenótot a fagyasztóból, és egy szűrőbe tesszük, hogy a leve elfolyhasson. Másnap erősen kinyomjuk a maradék levét, és (sok!) fokhagymán megdinszteljük. Kicsit sózzuk, és felforraljuk a tejszínnel, majd zabpehellyel besűrítjük. A gombát egy másik edényben dinszteljük egy kevés olajon/zsíron vöröshagyma krémmel vagy porral és borssal ízesítve. Turmixoljuk. A spenót és a gombakrém állaga a sűrű betonhoz hasonlítson, éppen folyik, de még kenhető!
A leveles tésztát közvetlenül a felhasználás előtt kivesszük a hűtőből. Egy nagy tepsi alját vastag alufóliával letakarjuk (gondolunk előre a mosogatás megkönnyítésére!), majd kihengerítjük a tészták úgy, hogy a papírja alatta maradjon. A tésztára helyezzük a szelet sonkát, majd rákenjük a gombapépet és jöhetnek a füstölt sajtszeletek, a végső kenet a spenót. A papír segítségével hosszában feltekerjük a tésztát, úgy mintha bejglit készítenénk. (Aki még nem készített bejglit, az keresztelje el az összetekert tésztát úgy, amira a legjobban hasonlít: pl. domboldal, hegyoldal, távoli hömpöly). A mű befejezéséhez még dolog szükséges: villával megszurkálni a tészta tetejét, hogy a gőz szabadon távozhasson, továbbá megkenni a tésztát a felvert tojás és olvasztott vaj keverékével, hogy szép pirosra süljön.
200 fok C-on 25 percig sütjük. A sütő ajtaját nem nyitogatjuk! Sátáni kacaj keretében szervírozzuk a Wellingtonnét, miközben távoli emlékképet idézünk föl egy tábornokról, aki alezredesként kezdte egykoron!
Jóétvágyat!